Kőrös Zoltán (szerk.): "Muszkaföldön". Felvidékiek visszaemlékezései a szovjet hadifogságra - Elbeszélt történelem 3. (Somorja, 2015)
Merva Arnold
jártam vele, hogy felmentem az orvoshoz, már akkor tényleg nagyon fájt, be volt dagadva, mert ha a sebet erőltetik, az előbb-utóbb bedagad.- Nézze meg, doktor úr, mit csináljak vele? - mondtam neki.- Mióta van?- Másfél esztendeje. Másfél esztendeje, hát mit lehet itt tenni? Az orvosnak volt egy asszisztense, az Ottó. Salgótarjáni gyerek volt, akit elfuseráltak: valamelyik kórházban bent feküdt, és akkor kaptak ezek az orvosok úgynevezett tejinjekciót. Hogy mire volt jó, mi volt az összetétele, nem tudom, lehet, hogy a tejnek nem sok köze volt hozzá, de így hívták. Akkor kezdett divatba jönni, amerikai gyógyszer volt, hát ők kipróbálják. Valahogy benyomták az Ottónak a farába, és nem szívódott fel. Bedagadt neki hatalmasan, aztán már azzal feküdt a kórházban, daganattal. Aztán valamennyire rendbe tették, de nem merték dolgoztatni, szóval úgy volt, hogy visszajött hozzánk, de nem volt munkaképes. És akkor kitalálták, hogy hát van ez a doktor, legyen az asszisztense neki. Az Ottó nem tudott németül, de valamiképpen hozzáigazodott az orvoshoz. És akkor több beteg volt, többen bent voltunk a rendelőben, az orvos azokkal foglalkozott, csak rákiabált az Ottóra:- Ottó, tegyél rá hipermangánt. Épp előtte való napokban kaptak hipermangánt, de nem oldottat, kristályosat. Az Ottó szót fogadott:- No tartsd a lábadat. Feltettem a lábamat, ő megfogta, és rárakott olyan kis kanálkával a sebre, rá a kötést.- Megvan, doktor úr, mit csináljak még?- Jól van, ha rajta van, megvan. Azzal én kimentem. Másnap ki kellett mennem az útra, de majd megbolondultam, úgy fájt. Húztam a lábam, és akkor este megyek fel a doktorhoz, leveszi a kötést:- Mi van itten?! Lyukak voltak ottan, az a kristályos dolog valóságosan beleette magát.- Ki volt ez?- Hát az Ottó - mondom. Fű, de adott az Ottónak, mert szegény gyereknek nem volt semmi egészségügyi végzettsége, ő valami rajzoló volt egy üzemben. Akkor aztán az volt a bajom. De utána elmúlt. Ez valahogy nyár elején volt, és aztán a nyár végén mentünk át Novomisbe. Már aztán nem találkoztam se a doktorral, se az Ottóval. De jó szamárság volt ez. És hát az, hogy én csak hűségesen kitartottam. Rátették a hipermangánt, az majd rendbe teszi a lábamat, hát jól rendbe tette. Nem tudom, hány százalékosat, de csak oldatot szabad rátenni, és akkor se a nyílt sebre. Novomis 1947. augusztus végén, szeptember első napjaiban lehetett valahogy, akkor vittek át Novomisbe. Novomis az ott van Baranovicsitól egy olyan öt-hat kilométerre, ott is volt két vasúti áthidalás, amit kellett volna csinálnunk. Az egyik volt az egyik vonalon, ami Grodnónak ment, a másik valahova Litvániába, olyan két-három kilométerre voltak egymástól. Hol az OK-ás hegyre mentünk dolgozni, hol a másikra, az volt a Csonthegy, mert az kicsontozta az embereket. Már mi is úgy örököltük valahonnan ezeket az elnevezéseket, mert ott már sok csoport lehetett előttünk. Az egyiknek az egyik olda-277
