Kőrös Zoltán (szerk.): "Muszkaföldön". Felvidékiek visszaemlékezései a szovjet hadifogságra - Elbeszélt történelem 3. (Somorja, 2015)
Tóth Károly
120 Elővette a kis táskáját, és már írta is egy szép tiszta papírra, hogy ennyi és ennyi számú villamos fog jönni, egyszer át fogunk szállni, megérkezünk, a megállótól ide és ide térünk és oda jutunk. Le a kalappal előtte, akárkinek is volt a felesége! A minisztériumot is leírta és a kitelepítő hivatalt is, mert Pesten már a fűszálak is azt beszélték, hogy ki vannak telepítve a magyarok. Először a kitelepítő hivatalba mentünk, mert azt vártam, hogy az apámat kitelepítették. Oda is értünk, és valaki megmagyarázta, hogy az első emeletre menjünk, ott megtaláljuk. Odamentünk az ajtóhoz, ahol ki volt írva, hogy csak egyenként fogadják a feleket.- Menjél be te, bátrabb vagy! - mondta a Feri.- Mit kell bátrabbnak lenni? Magyarul beszélnek, már itt nem kell félni! - Aztán azért én mentem be először.- Hogy hívják a szüleit? - kérdezte tőlem a hivatalnok.- Az apám Tóth Péter... Elővette a misemondókönyvet, és odafordított a T betűhez:- Tóth Péter. Még nincsen áttelepítve, otthon van. És nincs is előjegyezve, hogy áttelepítik. - Akkor jól van, gondoltam magamban, otthon találjuk. Amíg Feri bent volt, ide-oda sétáltam. Láttam, hogy olyan harminc méterre tőlem jön egy helyes alacsonyka nő egy kislánnyal, mindkettőn egy helyes kalap volt. Még gondoltam is, hogy milyen aranyosak, amikor a nő elordította magát:- Karcsi, Karcsikámü Még ma is áll a hátamon a szőr! Odajött, és a nyakamba ugrott!- Karcsikám, hát megjöttél? Jaj, Isten hozott! Letegezett. Hát ki lehet ez? Szégyelltem megkérdezni tőle, de azért beszéltem vele.- Itt van a kis Barci Feri is, ismered őt?- Hát hogyne ismerném! A haverodat?! Otthon vannak azok is, és a te szüleid is! - mondta. Az anyja szentjét neki, hát ki ez? Kijött a Feri, és már azt is üdvözölte:- Szermusz, Ferikém! - és a kislánynak azt mondta: - Csókold meg azt a bácsit, az is rokon, odavaló, ahonnét mi vagyunk!- Jöttök hozzám! - mondta, ahogyan jöttünk le az emeletről. - Nálam lesztek, majd valahogyan hazamentek!- Különben a Pista - kérdeztem tőle az öcsémről - véletlenül nem Pesten van?- De itt van, az apa tegnap este jött haza Királyfáról, és volt a Pistánál is. Az is két hete hazaszökött Királyfára, és hozta a hírt, hogy mi újság a faluban. - A magyarok nem jöhettek ide, és innen se mehettek Magyarországra: akkor úgy haragudtak rájuk. Aztán azért csak valahogy megkérdeztem tőle, hogy ki ő.- Ki vagyok?! Hát kinek fogdostad a melleit a szírőben, amikor még otthon voltál? Azt mondtad, hogy ezt így kell a lányoknak, hogy nőjenek meg!- Kató Terus! A húgommal, Lucával volt haver és a Dusival, ők hárman mindig nálunk voltak. Amikor én iskolás gyerek voltam - de már olyan öregebb - meg-megnyaggattam őket.- Még haza se értünk - mondta a Feri -, már mit hallok rád!- Nem baj, halljon akármit, fontos, hogy itt vagytok, jöttök hozzám! És este jön haza a munkából az apa, be fog számolni, és el fog vinni a Pistához! Akkor még csak kilenc óra volt. Gondoltam magamban, hát addig fogok várakozni? Mondtam a Terusnak, hogy megkeresem Pistát. Odaadta a címét, elmagyarázta,
