Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)
Bárdos Gyula
62 - Igen. X esetben előfordult, hogy az MKDM-be többször kellett telefonálni, amíg végül is valakit rá lehetett beszélni arra, hogy mondjon valamiről véleményt. Óvatosabbak voltak, lassúbbak, és kevésbé akartak, tudtak, mertek, nem tudom, melyik szó a megfelelő ide. Nekem kívülállóként az volt a véleményem, hogy az MKDM nem eléggé nyitott, nagyon is és kizárólag egy bizonyos rétegre orientálódik, ami nem perspektivikus. A politikai mozgalom az politikai mozgalom, keményen állást kell foglalnia. És azért politikai mozgalom, hogy a politika és az élet minden területén vállalja fel a problémákat és próbálja azokat megoldani. Próbálja meg a választópolgárok érdekeit érvényre juttatni és képviselni. Az MKDM abban az időben nagyon óvakodott attól, hogy esetleg nyisson, és nagyon szűk csoportra orientálódott, ami a tagbázis szempontjából nem volt rossz, de a továbbhaladás szempontjából elégtelen volt. Nem volt eléggé vonzó ahhoz, hogy a fiatalokat, az értelmiséget és azokat, akik meg tudnak és meg mernek nyilvánulni, s akik húzóemberek lehetnek, azokat valamilyen módon magához csalogassa. Természetesen én nem becsülöm le Julis nénit meg Jani bácsit, természetesen szükségünk van rájuk, és nagyon jó, ha tudják, hova tartoznak és hova kell a voksukat adni, és ki mögé kell felsorakozni. De egy politikai mozgalomnak elképzelhetetlen a tevékenysége anélkül, hogy ne gondoljon a pártépítésre, hogy már én is ezt a szót használjam. Arra, hogy az adott régióban meg kell találni azokat az embereket, akik hiteles emberek, akik a maguk környezetében olyan tekintélynek örvendenek, hogy ha ők kiállnak és mondanak valamit, akkor azt tudják, hogy azt a mozgalom mondta. S ilyen módon a mozgalom nem egy imaginárius valami lesz. Ezeket az embereket meg kellett találni, és ezeknek az embereknek föl kellett vállalniuk ezt a szerepet. S ez kezdődött el a mozgalomban. S az akkori vezetés nagyon okosan megkezdte a nyitást. Az MKDM-ben akkor voltak problémák, nem kis problémák voltak. Ez is rányomta a bélyegét arra, hogy óvatos volt az MKDM. Óvatos volt, mert nem akart egyrészt a mozgalmon belül újabb vitákat, másrészt a meglévő vitákat is valahogyan kezelni kellett. Tehát ez nagyon bonyolult helyzet volt. < >-(J cn O oaz <m - Mivel tudjuk, hogy a Szabad Földműves kiadója Dobos László vezetése alatt működött, aki az Együttélés képviselője volt, teljesen logikus a kérdés, hogy ezt a helyzeti előnyt nem próbálta-e kihasználni az Együttélés a maga számára. Főleg azért, mert az MKDM gyenge volt, a saját belső problémáival volt elfoglalva. Másrészt az MKDM belső gondjait az Együttélés nem próbálta-e esetleg bevinni a lapon keresztül a köztudatba? Erre volt-e esetleg példa?- Biztos, hogy volt ilyen, de ez nem jellemző. Mert nem kellett ilyesfajta igyekezetét kifejtenie a kiadónak se, és itt most nemcsak Dobos Lászlóra gondolok. Mert ezek az adottságok, másrészt azok az emberek, akik kapcsolatban voltak az Együttélés embereivel, a természetes kapcsolatokat továbbra is építették, és arra alapozva végezték a munkájukat. Az MKDM-ben sokáig tartott, amíg kikristályosodott, hogy tulajdonképpen kik azok, akik egyértelműen vállalják a politikai vezetést és azt nyíltan fölvállalják, tehát a sajtó hasábjain is. Az Együttélésben ez a probléma már régen megoldódott. Tehát ha a kérdésed az, hogy volt-e ilyen, akkor igen, voltak ilyenfajta utalások, elképzelések, de nem nyilvánultak meg, mert nem kellett megnyilvánulniuk. Teljesen nyilvánvaló volt, hogy például az 1992-es választások során a kampányra sokkal nagyobb figyelmet fordított az Együttélés a koalíción belül, mint az MKDM a koalíción belül.
