Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)

Zachar István

Iákat, át lehet az embereket áramoltatni az egyházi iskolába. Most úgy van, hogy a törvények érvényesek minden iskolára, de az egyházi iskolák fölött még mindig egy picit ott az egyház. Nem merik kimutatni, úgy ahogy a kommunisták se, hogy ők is nacionalisták, s az egyházi vezetés sem meri ezt kimutatni, hogy ők is azok. Ezért ők bizonyos szempontból védik a magyar iskolákat. Ezért nem volt gond Csákynak kétnyelvű bizonyítványt írnia. Ha megtámadták őket Nyitráról, akkor ő fölszaladt Nagyszombatba, s ott azt mondták, hogy persze, lehet ilyet kiadni, s már meg is volt védve. Őket nem hívhatja vissza az államigazgatásból senki addig, míg bele nem egyeznek Nagyszombatban. Szóval ilyen elgondolások is voltak, volt egy kis cso­port, aki áhította az egyházi iskolák létrejöttét. Az egy másik kérdés, hogy az egy­házi iskolák mennyire tudták fölvállalni azt a szerepet, amit az egyházi iskolának nyújtania kell. Mert olyan pedagógusok mentek át az egyházi iskolába tanítani, akik a kommunista rezsimben kapták a diplomájukat. Nem lehetett elérni, hogy az egy­házi iskola mindjárt olyan legyen, amilyennek elképzeljük, meg amilyennek lennie kell. Az is egy másik kérdés, hogy hogyan tudta a szerepét betölteni. Eredmények vannak, de ez még nem az igazi. Szóval itt kerültem én nagy ellenállásba és a helyi csoport egy része ellenem fordult. Ez számomra elég negatív élmény volt, de azt mondtam, hogy igen, én ezt vállalom. Két dolgot vállaltam az életemben, egyik a választások után az, hogy részt veszek az FMK-ban, s volt egy naiv elképzelésem, hogy lehet a szlovákokkal együttműködni; a másik dolog pedig, hogy létrehozzuk ezt az egyházi iskolát, ahol a gyerekek olyan szellemben lesznek nevelve, amilyen­be érdemes őket nevelni. Ez nem hülyeség, mert Magyarországon az előző rend­szerben is a pártfunkcionáriusok gyerekei mind egyházi iskolába jártak. Ezekben az iskolákban erkölcsileg is nevelték a gyerekeket, s ezek jó iskolák voltak. Most megint a Csáky Karcsit dicsérem, mert ő - a nézeteim szerint - a legjobb iskolát hozta létre Ipolyságon. Kemény kritériumokat állított föl. Ragaszkodott hozzá, hogy a nevelők erkölcsileg, szakmailag jók legyenek. Az elképzelése az volt, hogy csak képzett tanítók tanítsanak, s ez 99%-ra meg is valósult, hogy a felső tagozaton lehetőleg egyetemet végzettek tanítsanak. Most már az egyházi gimnázium is lét­rejött, s ott az ő elképzelése szerint csakis egyetemet végzett tanárok tanítanak. Megint eltérek a tárgytól. Itt kerültem komoly összetűzésbe a helyi csoporttal. Ez az én tragédiám volt, hogy én hittem benne, de a csoport nagy része ellene volt. Ők nem voltak olyan templomjáró emberek, féltették az állásaikat, ezért ellenem vol­tak. A csoportban két tábor alakult ki, egy kisebb és egy nagyobb tábor, s kialakult egy olyan csoport, aki nem tudta, hogy most hova is álljon. Ezt mi nem tudtuk Ipolyságon a párton belül megoldani. Ők próbáltak engem eltiporni, én meg nem hagytam magam. 421 <f> - Ebben az időben Pozsonnyal milyen volt a kapcsolat?- Ipolyság nagyon kivételezett helyzetben volt. Sok ipolysági születésű ember komoly helyeken mozgott a szlovákiai magyar politikai életben. Említeném itt Hunčľk Pétert, Bajnok Istvánt, Csáky Pált - ő nem ipolysági születésű, de itt járt gimnáziumba -, Molnár Imrét. Ezeken az embereken keresztül Ipolyságnak szerin­tem nagyon, de nagyon jó kapcsolata volt Pozsonnyal. Ezek az emberek gyakran lejöttek Ipolyságra, ha mi mentünk Pozsonyba, bevezettek bennünket azokba a körökbe, amely körökben érdemi döntések születtek. így az ipolysági politikai moz­galmak nagyon rövid időn belül komoly eredményeket tudtak elérni. Ezt igazolja az cn< ~T~ o <r ín]

Next

/
Oldalképek
Tartalom