Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)

Zachar István

ZACHAR ISTVÁN

414 - Hová jártál tüntetésekre?- Itt Ipolyságon voltak tüntetések, kerekasztal beszélgetések, ezeken vettünk részt.- Kik vettek részt ezeken a kerekasztal beszélgetéseken? Milyen jellegűek voltak ezek?- Most, hogy visszagondolok rá, forradalmi hangulat volt, ez természetes. Akkor az ember nem gondolkodott. Ma már le lehet szűrni a következtetéseket, hogy milyen naivan gondolkodtunk, én is, és a többiek is, de ez országos viszonylatban is így volt. Példa erre a következő történet. A városi csendőrparancsnokság egy régi épületben volt, akkor épült egy új épület a csendőrség részére. Az egyik gyűlés alkalmával valaki fölvetette, hogy azt az új épületet nem a csendőröknek kellene adni, hanem másnak. Persze, hogy jogilag ez nem volt helyes, de akkor azt hittük, hogy ilyen egyszerűen lehet a problémákat megoldani. További példa a naivitásunkra. Kialakult az FMK, Együttélés és az MKDM, s folytak a városházán a politikai megbeszélések, s mi akkor azt gondoltuk, hogy mindent el tudunk érni. Persze az akkori hatalom képviselői körömszakadtáig védték a saját igazukat. Egyszer egy ilyen megbeszélésre lejött Léváról egy illető. Be is mutatkozott, s azt vettük észre, hogy 10 percen belül ő irányítja az egész megbeszélést, s olyan irányba terelte azt, ami nem volt számunkra előnyös. Végül kiderült, hogy a titkosszolgálat egy ügynöke volt leküldve Ipolyságra, hogy akadályozza meg, hogy mi bizonyos konkrét dolgokat el tudjunk érni. Mi ezt akkor nem vettük észre. Őrült forradalmi hangulat volt, lelkesedés volt. Az akkori hatalom, a kommunisták voltak olyan rafináltak, hogy nagyon sok dolgot ki tudtak védeni azáltal, hogy ők látták, hogy ezek (vagyis mi) soha nem voltak benne a politikában, ahhoz nem is értenek. Valamit engedünk nekik, utána majd szépen a felszín alatt maradunk, s a kellő pillanatban visszajövünk. A mai napok ezt bizonyítják, hogy ez így van. Azért voltak bizonyos sikerek, de nagyon nagy változás nincsen, mert a régi struktúrák visszakerültek. Hogy ez most a HZDS, a Munkáspárt vagy a KDH, nem lényeges, de az biztos, hogy a régi struktúrák szépen vakvágányra vitték az egész gondolatot. Itt jön az én csalódásom, mert 1989-90-ben én nagyon hittem a változásban. Én azt hittem, hogy ami rossz volt, azt ki tudjuk irtani, minden jó lesz, s ez nem igaz. Az éhes, a hatalomra éhes emberek, és akik valami kis funkcióba voltak, s azt meg akarták tartani, kisiklatták az egészet.- Mielőtt elérkezünk a napjainkhoz, a Benzinolnál élted át 89-et?- Igen, a Benzinol nemzeti vállalat üzeménél dolgoztam és a 89-es eseményeket ott éltem át. Számomra nagyon érdekes volt, hogy az üzemen belül miképpen zajlottak le ezek a változások. Több csoport alakult ki ott is. Kialakult egy csoport (a régi káderek), aki védte a saját igazát, s kialakultak csoportok, akik változást akartak. Mi akkor még nem tudtuk, hogy ki miért akarja a változást. Sok ember a változást azért akarta, mert látta, hogy van lehetőség funkcióhoz jutni. Volt egy réteg, aki naivan, őszintén hitt a változásokban, hogy majd jó lesz. Az üzemben látni lehetett, hogy két vonalon megy a dolog, magyar és szlovák vonalon. Sok dologban a magyar és szlovák csoportok együttesen tudtak föllépni, de bizony előjöttek olyan