Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)
Vörös Péter
történelmet oktató tanáromról is ugyanezt tudom elmondani. A történelem tanszéken aztán 89 után egy kicsit szabadabb lett a légkör. 1989 után ismertem meg Ivan Kamenecet, a szakdolgozatom megírásánál is ő volt a vezetőtanárom.- 1989. november 17-e kapcsán más pozsonyi diákok is elmondták, hogy nekik ez a nap azért emlékezetes, mert JAlK-bál volt akkor Pozsonyban. Te hogyan emlékszel vissza erre?- Én úgy emlékszem vissza, hogy én szerveztem ezt a bált. Álmomban sem gondoltam volna, hogy egy ilyen jó bulival fogjuk búcsúztatni az általunk oly sokat szidott kommunista korszakot. Amikor JAlK-elnök lettem, fontos volt számomra, hogy ez a klub ne váljon belterjes tenyészetté. Ne csak a magyartanszéken tanuló diákok klubja legyen, hanem a más egyetemeken tanuló magyar diákok találkozóhelyévé váljon. Ahhoz, hogy ez így legyen, szükség volt jó előadókra, érdekes klubestekre, és hát mivel fiatalok voltunk, nem vetettük meg a szórakozást, a sörözést és a szerelmet. Ennek jegyében szerveztük többek között a JAlK-bált is. Ami azért is jó volt, hogy nemcsak együtt voltak a magyar diákok, akik itt tanultak Pozsonyban, hanem volt egyfajta közösségformáló ereje is. Sőt, az sem elhanyagolható, hogy szerelmek szövődtek, vagy később házasságok. A báloknak volt még egy hozadéka: a belépőkből annyi pénzt össze tudtunk gyűjteni, hogy a JAIK-ot egy éven keresztül abból működtettük.- Te még akkor elnök voltál?- Akkor még elnök voltam, utánam jött Somogyi Frédi, akkor adtam át az elnökséget neki.- Mikor értesültetek arról, hogy valami történik ebben az országban?- November 17-én éjszaka valaki már mondta nekem, hogy a Szabad Európa Rádióban állítólag bemondták, hogy Prágában diákokat vertek. Erre a bálra meghívtuk természetesen más egyetemi városok klubjainak vezetőit, tagjait is, Badin Ádámot Prágából, Brünnből Udvardy Pétert. Ezt azért is tartottuk fontosnak, mjvel 89 nyarán közösen szerveztünk tábort Örsújfalun. Nagyon jól sikerült tábor* volt, összegyűlt majd ezer ember, és tiltakozó levelet fogalmaztunk meg a szlovákiai magyar oktatás elleni támadások miatt. Tehát őket is meghívtuk a bálra, majd amikor a bál után már mindenki jól kialudta magát, találkoztunk a Csemadokban. Akkor már bővebb információink voltak a prágai eseményekről. A televízióból túl sokat nem lehetett megtudni, csak amit a Szabad Európán meghallgattunk. Emlékszem, arról beszéltünk, hogy valaki tapasztalta-e a nyári tábor óta, hogy esetleg megfigyelik, vagy megkeresték-e az ŠtB-sek. De nem emlékszem rá, hogy bárki is azt mondta volna, hogy igen. Akkor szinte már mindenki kivétel nélkül úgy érezte, hogy a november 17-i eseményeknek folytatása lesz. Megegyeztünk abban, hogy kapcsolatban maradunk, és egyeztetjük a további lépéseinket.- De még nem vetődött föl, hogy kellene egy magyar diákszövetség?- Ott még nem vetődött föl. November 20-án, hétfőn mentem be az egyetemre órára, illetve akkor lett volna tudományos kommunizmusból gyakorlat, és tudom, 405 VÖRÖS PÉTER
