Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)
Szarka László
ZARKA LÁSZLÓ 358 a rövid telefonbeszélgetés után sápadva mondta Némcová asszony, aki később aztán az Amicus nevű Cseh-Magyar Egyesületnek volt az elnök asszonya, hogy halottak vannak az utcán. És akkor mindenki szétrohant, és mi is rohantunk le a Národnfra. Láttuk szemben állni egymással a rendőrséget és a diákokat, a rendőrautók lámpái villogtak, hangosbeszélőkön megpróbálták feloszlatni a diákokat. A káoszra, a mindkét oldalon látható elszántságra és tehetetlenségre emlékezem. A Magyar Kultúra boltjáig juthattunk, tovább már nem lehetett menni. Még egy-két órám volt Prágában, november 17-én felszálltam az éjféli vonatra, és Vágsellyére utaztam, a Tóth Lajos által szervezett találkozóra a Vörösmarty Klubba. Prágában tehát láttam, amit láttam, meg éreztem, amit éreztem. Tele voltam kétséggel és reménnyel. Azt hiszem, a többi magyarországi szintén visszajött az éjszakai vonattal.- Tehát te a prágai tüntetés helyszínéről jöttél Vágsellyére, ahol egyike voltál az előadóknak?- Igen a magyar-szlovák kapcsolatokról volt előadásom, azt hiszem, a Régióban meg is jelent az előadás vázlata. És a magam módján akkor is azt igyekeztem érzékeltetni, amit aztán később sokszor, sokféleképpen megírtam: nem tudjuk magunkat se az egyik vonatkozási ponttól elkapcsolni, se a másiktól, de egyikkel sem tudunk egyenlő partneri viszonyt kialakítani. Ebből adódik, hogy mi magunk gyakran csak sodródunk. Ma is úgy érzem, hogy mindenekelőtt a saját belső pozícióinkat kell tisztázni.- Számomra az az érdekes, hogy aki eddig beszélt Vágsellyéről, mindenki abban az értelemben szólt, mintha az ott jelenlévőknek nem lett volna tudomásuk arról, hogy Prágában valami fontos történik. Te pedig onnan jöttél?- Ez nem történhetett így, mert erről beszéltünk. S minthogy én a hajnali vonattal érkeztem meg, vagy lehet, hogy délelőtt érkeztem meg, nem voltam egy konspirativ alkat, tehát biztos, hogy elmeséltem mindenkinek, amit láttam. Hogy ott álltunk pár méterre a rendőrkordontól. Meg egyébként is, akkorra már másról sem lehetett hallani a rádióból. A konferencia viszont tényleg egy nagyon konszolidált konferenciaként kezdődött el a Hotel Centrál előadótermében. Én úgy éreztem, hogy kicsit sokan vagyunk magyarországiak. Nekem már Pozsonyban is egy kicsit kínos volt, amikor a magyarországiak domináltak az itthoni belső ügyekben. És hát ott Molnár Imre volt a főszereplő az Esterházy Jánosról tartott előadásával. Imre számára az óvatos araszolgatásoknak már lejárt az ideje. Az ő Esterházy-előadása volt az, ami ennek a konferenciának végül is a szellemiségét, azt hiszem, mindenki számára megadta, hogy itt most szakítani kell sok mindennel. Itt most már nincs átmenet, itt valami új kezdődik. Én meg ennek a fordulatnak a szimbolikus ütközetét megéltem az előtte való nap. De hogy ebből mi lesz, az akkor még rettenetesen kétélű dolog volt.- Te aztán a Karcsi lakásán nem voltál ott? (f)- Nem. Nekem ugyanis aznap este megint vonatra kellett szállnom és elindultam München felé. így aztán 19-én reggel újra Prágában voltam, s mielőtt továbbindultam volna, láttam, hogy a prágaiak mennek dolgozni. Tehát a diákok ott virrasztottak a Szent Vencel szobornál agyonfagyva, de a város ezen a napon még a régi volt,
