Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)
Szarka László
munista töltetet hoztam magammal a családból, nagyapám számomra többszörösen bebizonyította, hogy amit a tudományos kommunizmuson tanulunk, az mind hamisság, mert az a rendszer, amelyik olyan pazarlóan és ostobán gazdálkodik, az nem tud fönnmaradni a nagyvilágversenyben. Paraszt eszével gyönyörű meggyőző példákat adott arról, hogy fenntarthatatlan a kommunista rendszer, mert fölzabálták a magántulajdont, a magántőkét, nincs már semmijük, és folyamatosan lemaradnak a Nyugattal szemben. S nekünk elég volt a bécsi tévé adásaiba belenéznünk, hogy látva lássunk. Ez az én törékeny s egy-két személyhez kötődő ellenzéki kapcsolódásom Magyarország és később Prága felé is esélyt adott arra, hogy olyan emberekkel vettem fel a kapcsolatot, akik a szakmai nyilvánosságon kívül részben rejtőzködő életet éltek. Magyarországon nem kellett nagyon rejtőzködni az ellenzéknek. Für Lajos után majdnem egyenes út vezetett Jeszenszky Gézához, aki annak idején Kemény G. Gábor mellett az Széchényi Könyvtárban dolgozott. Később pedig Bencze Gyuriékhoz, Benda Gyulához, Törzsök Erikához. A Charta 77 kialakulása, majd a lengyel események beindulása a kelet-európai szláv nyelveket beszélő értelmiségieket a könyvtári folyosóktól kezdve a magánlakásokig egybesodorta, és ott találtuk magunkat hirtelen a magyarországi ellenzéki sorokban.- És amikor már ott voltál, miben merült ki ez a kapcsolat, hogy te az itteniekkel, Durayékkal tartottad a kapcsolatot? Tudom, hogy voltál a perén is Duraynak.- A kisebbségi jogvédő mozgalom irományainak egy jó részét Popély Erzsi, Gyula felesége gépelte le, egy nagyon sajátságos írógépen, amivel azonnal azonosítani is lehetett volna a szövegeket, mert szerintem olyan írógép Pozsonyban csak egy volt. Általában Miklósnak a kottája, az elképzelései határozták meg, hogy mi kerüljön bele ezekbe. Ezek az anyagok főleg Gyula agyán keresztül álltak össze, meg Varga Sanyién. Meg hát sokan mások közreműködtek. Magyarországon folytatódott aztán egyfajta redakciós munka. Én főleg ilyenekben vettem részt. Törzsök Erika lakásán, azt hiszem, három-négy alkalommal szerkesztettük például a madridi beadványt, és tudom, hogy ott komoly filológiai munkával történt a szerkesztés. Benda Gyulára emlékszem, aki a maga tanáros kritikájával ezeket a szövegeket gondosan átnézte. Jeszenszky Géza, Bencze Gyuri hozták hozzá a különböző külpolitikai meg történeti érveket. Mindenki valamit hozzátett, és ezek nagyon izgalmas találkozók voltak. Közben pedig - mint utóbb kiderült - folyamatosan megfigyeltek bennünket. Emellett esetenként üzeneteket hoztam, vittem. Mikor Benda Kálmán Janicsot figyelmeztette a Duray-per környékén, hogy ne támadja Miklóst, akkor például az egyik levelet én vittem el Vágkirályfára. Onnantól kezdve aztán Pesten engem külön is figyelni kezdtek. És aztán az intézetben a főnökség - Ránki meg Pach Zsigmond- szóltak az MSZMP valamilyen osztályán, s két-három havi megalázó behívogatások, fenyegetések után énrólam valószínűleg egyszerűen leszálltak. Közben azonban itthon is igyekeztek csapdákat állítani. Pozsonyi és pesti könyvtárosok figyelmeztettek, hogy az általam olvasott könyvek, újságok listáját le kellett adniuk ezeknek a szorgalmas megfigyelőknek. Hogy a per után vagy előtte voltak-e ezek, azt most már nem tudom. Gondolom, előtte is voltak, meg utána is voltak. A perre feltétlenül át akartam jönni. Ezzel együtt arra is jó volt a jelenlétem, hogy a terepismeret alapján felmérhettem, hogy a per második napján Csoóri Sándor, Csurka István és Cseres Tibor részvételének sem lesz komolyabb akadálya. A tárgyalás formailag mindenben korrekt keretek közt történt, valószínűleg a nyugati sajtó és a 353 •O iš KJ C/O< ■■ < KJ09
