Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)
Szarka László
a rendszert, ami ott körülöttünk kialakult, egyszerűen valahogy igyekeztünk nem tudomásul venni, mert hiszen mi másra is emlékeztünk. Sajátságos kettősség volt ez, aminek a fenntartásában a magyar tanszék rengeteget segített. Bár ott is láttuk, hogy Turczel tanár úr miként szorult háttérbe, s ott is megpróbálták elcsitítani, elszigetelni a 68-as magyarokat.- De visszatérve a kérdéshez, a történelem tanszéken nem is voit probléma az, hogy te magyarként másként látod a világot?- Hát három-négy konfliktusos esetre emlékszem, és a végén az került bele a személyi lapomba, hogy „nincs helyes álláspontom a nemzetiségi kérdésről”. Ezt valószínűleg azzal érdemeltem ki, hogy amikor Varsik professzor úr a jubileumi ünnepi előadásán az találta mondani, hogy az ő szerény személyisége befolyásolta a világtörténelem alakulását, amennyiben a magyar-szlovák etnikai határról írott könyve alapján állították vissza a csehszlovák-magyar államhatárt, s mindehhez hozzátette, hogy a technika akkori fejlettsége mellett a magyarkérdés megoldását a kitelepítés befejezésében látja, akkor mi, magyar szakosok ott úgy éreztük, hogy ezt tovább nem szabad hallgatnunk, ezért felálltunk és kimentünk, amiből lett egy kis ribillió. Onnantól kezdve mégis úgy éreztem, hogy tiszteltek bennünket, Herta Tkadlečková, Skladaný professzor, de mások is. Skladaný azt mondta, hogy magukat magyarokat külön megbecsülöm, mert maguk tudnak segíteni a szakirodalom fordításában. Azt éreztük, hogy az erősödő bornírt pártideológia ellenére velünk szemben nyitottak maradtak. Kuőerát még úgy éltük meg, mint aki antinacionalista kritikával leplezte le a szlovák történetírás nacionalista túlzásait, mítoszait. Ezek még bizonyos értelemben kegyelmi éveknek számítottak. Püspöki Nagy Pétert már elkezdték támadni. Emlékszem, hogy Novák docens úr heveskedett a városi címerek miatt. Összességében jól éreztük magunkat. Nekem sikerült a tanszéki könyvtárban munkát is kapnom. Voltak olyan évek, szemeszterek, amikor jobban szerettem a történelem tanszéket, mint a magyart.- Gondolom, Pozsonyba érve te is felfedezted magadnak a JAIK-ot. Ez hogyan maradt meg benned?- Én az első félévben pocsékul éreztem magam, és csallóközi, keleti csoport- és sorstársaim fogták meg a kezem. Az egyik felsősnek panaszkodtam, amikor így marasztalt: ne menekülj kisfiú, jó lesz itt neked. Tényleg, még nem is borotválkoztam, nagyon kisfiú voltam. Tele voltam mindenféle félelemmel. Maradásomban, pozsonyi éveimben rengeteget segített az, hogy itt, ebben a házban, ahol most beszélgetünk, itt működött a József Attila Ifjúsági Klub. Mihályi Molnár Lacival laktam egy szobában, ő eleve nagy klubos ember volt. És valamikor a harmadiktól kezdve tagja lettem a klub vezetésének. Akkorra már mindennapi kapcsolataim voltak Magyarországgal, a pesti bölcsészekkel, s rajtuk keresztül megismertem a táncházmozgalmat. A Kassák Klubba jártunk. Tehát láttam, mennyivel szervezettebben működik a magyar egyetemi élet, mit jelent az, hogy az internátusok helyett fontos dolgok történtek a kollégiumban. A magyarországi klubos minták átvétele mellett elsőként szlovák nyelvű előadást is szerveztem, populista módon a diákok szexuális életéről, aminek persze nagy sikere volt. Molnár Lacival diáklapot csináltunk Új Horizont címmel. És hát ott éltem meg először a komoly ütközés a hata-349 o NJ00 "<f ^0 oc < N00
