Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)
Mogyorósi László†
MOGYORÓSI LÁSZLÓ 336 - 1968 érdekes momentum volt az életemben. Tizennyolc éves voltam akkor. És a szüleim, főleg az apám örök életben mindig arra tanított, hogy magyar gyerek azért álljon talpra, meg tudja, hogy hova tartozik. De nem volt semmi, soha nem volt ellenséges a más nemzetekkel szemben, szóval nem volt ilyen tendencia nálunk. Ő azt mondta, igen, te magyar vagy, tudd, hogy honnan jöttél, hova tartozol. A másik, az meg egy más. 68-ban ez úgy alakult, hogy mikor bejöttek az oroszok, kimentünk az utcára. Tizennyolc éves fiatalok voltunk, ugye, meg akartuk mutatni, hogy mi azért tudunk valamit intézkedni, tudunk rendezni ott, a városon belül, Komáromban. Akkor már Komáromban laktam, vagyis Komáromban laktunk a szülőkkel együtt, mert odahurcolkodtunk. Este mentem haza, és az apám kérdezte, hogy hát fiam, hol voltál? Mert később mentem a megszokottnál. Annak ellenére, hogy tizennyolc éves voltam, kemény dresszúra volt otthon, időben kellet hazajárni meg ilyesmi. Hazamentem, és mindjárt az volt a kérdés, hogy hol voltál, édes fiam. Hát kinn voltunk a városban, megmutattuk, hogy magyarok vagyunk. Apám erre lekevert két pofont, és én nem tudtam, hogy miért. Nem ezt akartad egész életben, hogy igenis megmutasd, ki vagy? Ja, persze hogy azt akartam, de nem így! És akkor mi van? Gyere megmutatom! Kinyitotta az ablakot s megkérdezte, mit látsz ott? Mondom, mit látok, fát. Milyen fát? Szilvafát. És az a másik, az milyen fa? Az almafa. Az a harmadik, az milyen fa? Az barackfa. Hát hallottad ezeket valaha kiabálni, valaha ordítozni, hogy ő szilvafa, ő barackfa vagy ő cseresznyefa? Szóval ez volt a lényeg, és akkor még nem értettem, hogy mit jelent. Ő azt mondta, hogy ha valaki nem látja azon az almafán, hogy az almafa, akkor az almafának annyi. Sokáig gondolkodtam tizennyolc évesen, azt hiszem, nem is értettem meg, hogy mit akart mondani. A későbbiekben aztán megértettem. Tedd a dolgodat, tedd azt, ami a dolgod, és mindenki tudni fogja, hogy ki vagy. Hát ez kemény iskola volt számomra. Főleg mivel gyerekkoromban is keményen dolgozni kellett, meg kellett keresni a pénzt ahhoz, hogy megélj még gyerekként is. Annak ellenére, hogy a szülők percenként mondták, tanuljál, tanuljál.- Iskoláidat hol végezted?- Az alapiskoláimat először tanyán, Madéréten kezdtem, most az Bogyarét. Bogyaréten volt az iskolánk, ott jártam az első két osztályt. Aztán Bálványon, ez Gúta és Komárom között egy major, ott szintén két osztályt. így vándoroltak a szülők a város felé, én megjártam az iskolákat mindenfelé a tanyákon. Negyediktől Örsújfalun egészen hatodikig. Hatodikba már Örsújfaluról jártam Komáromba. Aztán hurcolkodtunk be Komáromba, és ott folytattam a tanulmányimat egészen kilencedikig. A Jókai iskolába jártam Komárom központjában. Jó tanítóim voltak, nem panaszkodhatom rájuk. Mindegyik kemény volt, főleg az osztályfőnökünk, Nagy Árpád, aki biológus volt.- Milyenek voltak az újságolvasási, tévénézési, rádióhallgatási szokások a családban?- 1959-ben elsőként nálunk volt az utcánkban televízió, úgyhogy az egész utca hozzánk járt tévét nézni, focit nézni, a Teli Vilmost vagy a Robin Hoodot meg mesefilmeket nézni. De hát akkor is dresszúra volt bevezetve, mert apám úgy csinálta, hogy bezárta a televíziót a szekrénybe lakatra, és ő nyithatta csak föl, ő nyithatta ki, amikor otthon volt, senki más nem nyúlhatott a televízióhoz.
