Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)
Mihályi Molnár László
mányzat döntést hozott arról, hogy utcákat nevez át, illetve hogy két nyelven lesz- 331 nek az utcatáblák írva. Akkor a Matica tiltakozott. De aztán sikerült elfogadtatni mindet. Úgy nézett ki, hogy a Štúr tér megnevezés megszűnik, mert Kálvin térre változtatjuk. Végül azt javasoltuk, hogy egy másikat, a Gottwald teret nevezzük el Štúrról, s ezzel kifogtuk a szelet a vitorlájukból. Végül is a Štúr tér nem szűnt meg Szepsiben, csak áthelyeződött a központból egy kicsit máshova. Amikor a kétnyelvű táblák megjelentek, a maticások tiltakoztak, hogy márpedig az ő pénzükből itt nem lesznek magyar táblák. Aztán elmagyaráztam nekik, hogy a város többsége magyar nemzetiségű, úgyhogy úgy néz ki, inkább a szlovák táblák vannak a magyarok pénzéből, s nem fordítva. Végül nem vitatkoztak, és eddig csak három helyen történt meg, hogy leverték a magyar táblát. A táblák visszakerültek, és azóta sincs gond.- Helyi szinten te elég aktív voltál a Csemadokban. Milyen változások történtek a szervezetben?- A Csemadokban 1989 decemberében elkezdődött egy átalakulási folyamat. Volt, aki az mondta, hogy meg kell szüntetni a szervezetet, mert annak idején a Kommunista Párt hozta létre. Én azon a véleményen voltam, ezt nem is rejtettem véka alá, mindenhol hangoztattam, hogy egy hálózatot egyszerűen nem szabad felszámolni. A Csemadok egy jól kiépített hálózat, hiszen minden faluban volt alapszervezete, minden faluba eljutottunk és ott voltunk. És a falukban olyan emberek vállaltak szerepet a Csemadokban, akiknek volt tekintélyük, elismertségük. Tehát azt mondtam, hogy ezt a hálózatot fenn kell tartani, csak tiszta vizet kell bele vezetni, és nem azt a maszlagot, amit korábban a pártutasítás szerint nyomtak. Ami különben mire leért, akkora már úgy letisztult, hogy csak népművészet maradt belőle. Azt mondtam, ki kell használni, hogy van ez a hálózat, és a Csemadoknak az új viszonyok közt is a helyén kell maradnia, mert a jelenléte maga is politikum. Tehát ne vonuljon ki a közéletből. És természetesen a választási kampányban is kihasználtuk a szervezetet. Nagyon sok helyen a Csemadok-szervezeteket valóban sikerült megnyerni arra, hogy a mozgalomban szerepet vállaljanak. Persze itt is volt sok sértődött ember, főleg központi ember, György István, Gyenge János, akik megsértődtek, hogy ők már nem kaptak, úgymond, tehetségüknek megfelelő megbízatást, s akik aztán megtalálták a vályút Gyimesi körül. Őket nem kértük fel. Ismertük őket, tudtuk, hogy kire számíthatunk, kivel ne számoljunk.- És még picit visszatérve és konkretizálva a parlamenti választásokat, ott végül is hány jelölt indult ebből a régióból és milyen színekben? A magyar jelöltekre gondolok.- Hirtelen nem tudom, azt hiszem, a kelet-szlovákiai régióból voltak vagy nyolcán, tízen. No persze akkor három lista is volt, most ezek teljesen összekeverednek bennem. Egy vagy kettő volt a Szövetségi Gyűlésben, egy a Népek Kamarájában, egy a Nemzetek Kamarájában és egy a Szlovák Nemzeti Tanácsban. Hogy ki melyik listán volt, az már teljesen összemosódik bennem, mert együtt jártunk kampányolni. Azt tudom, hogy a kelet-szlovákiai régióból a Népek Kamarájának a jelölőlistáján voltam, amelyiknek első számú jelöltje a dicső Gyimesi György volt, aztán Magyar KJ 00< _J< X
