Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)
Mihályi Molnár László
MIHÁLY! MOLNÁR LÁ 320 O ___I NJ CO mint a saját ötletét. Mindvégig ezzel a programmal folytatódott tovább a klubok szervezése, és ő, úgymond, népszerűségre tehetett szert vele. Kihasználtuk György hiúságát, és megszerveztük helyette az egészet. Az első klubvezetői találkozó Érsekújvárban volt 1978 tavaszán. Akkor már hivatalosan a Csemadok keretén belül működtek a klubok, addig csak úgy félig-meddig megengedték a létezésüket. Nem tiltották, csak tűrték a klubokat. Voltak ebből problémák is, mert 1973-ban, mikor megkoszorúztuk a Petőfi-szobrot Ligetfaluban, ami egyébként mindig hivatalos akció is volt Pozsonyban, egy olyan váddal, hogy illegális koszorúzást hajtottunk végre, be akarták szüntetni a József Attila Klubot. Duka Zólyomi Árpád volt akkor az óvárosi szervezet elnöke és rajta keresztül kaptuk az információkat. Árpáddal kidolgoztunk egy taktikát. Szerencsére készültek fényképfelvételek a hivatalos koszorúzásról, amelyen a klub tagjai és vezetői is ott voltak. De persze a pozsonyiak este is kimentek Ligetfaluba, akkor volt idejük. Úgyhogy egész nap vitték a virágokat a szoborhoz. Ráadásul, azt hiszem, abban az évben volt vendégünk Szörényi László irodalomtörténész, aki jelenleg Magyarország római nagykövete. Ehhez az időhöz köthető, hogy a szűkebb klubösszejöveteleinket és találkozóinkat Samarjay Zoltán Radlinský utcai belvárosi legénylakásán tartottuk, akinek a dédnagyapja Petőfi barátja és az 1870-es években a pozsonyi Toldi Kör alapítója volt. Egy üveg bor vagy valami belépő, egy kis kaja, szalonna mellett összeültünk. Grendel Lajosék elég gyakran hoztak előadókat. Gyakran volt ott Mészöly Miklós és többen a magyarországi ellenzékiek közül, írók közül is sokan. A lakásban meg is lehetett szállni. Nem tudjuk pontosan, hogy mennyire tartották megfigyelés alatt a házat abban az időben, de valószínűleg nem lehetett azt akkor elkerülni. Sőt a klubban is lehettek beállítva ilyen-olyan céllal emberek. A kapcsolatok egyébként elég érdekesen alakultak. 1973-tól vagy 1974-től az egyetemisták hetente egy napon két éven keresztül a katonai tanszékre jártak. A Ligetfaluban lévő egyetemi katonai kaszárnya területén voltak a geológiai intézet barakkjai, ahol többek között Duray Miklós is dolgozott. Úgyhogy ott az előadások közti szünetekben minden héten egyszer teljesen szabadon találkozhattunk Durayval. Beszélgetés közben Miklós mindig bekapcsolt valami elektromágneses vegyületkeverőt, ami zavaróadóként működött. Sok információt szereztünk tőle, mert neki a korábbi kapcsolatai révén voltak olyan információi, amelyek akár a minisztériumi hivatalokig nyúltak. Többek között az is eljutott hozzánk, amikor Mózsi Ferenc felajánlotta a minisztériumnak a magyar iskolák felszámolására vonatkozó tervezetét. Ő maga ezt bilingvális kultúrának nevezte, de lényegében már arról szólt, hogyan kellene minél több tantárgyat szlovák nyelvet tanítani. A tervezetet forrón üdvözölték a minisztériumban. Mózsi futtatott közoktatási szakemberként szerepelt a közéletben. No, most ez a levél is kiszivárgott és sok más információ is. Közvetlen kapcsolatban voltunk Szabó Rezsővel, aki többek között a kerékpártúrák szervezése idején is ellátott bennünket jogi tanácsokkal például olyan ügyekben, hogy három napig nem kell letelepedési engedély egy táborhelyhez. Ezek is fontos dolgok voltak. Nem annyira tudatos ellenzékiség volt ez, inkább jó heccnek tűnt, hogy azt csináljuk, amit szeretnénk. Az államhatalom mibenlétét valójában nem igazán sejtettük, mert 1968-ban ugyan láttuk, hogy az oroszok nem kirándulni jöttek Csehszlovákiába, de a folyamatok lényegét még nem ismertük fel. Persze a magyarországi előadóktól nagyon sok információt kaptunk. Lukács János iroda-
