Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)
Liszka József
létrehozni a Csemadok keretén belül. Ezt az eddigi néprajzi szakbizottságot átformálni egy társasági formára. Ez volt akkor az ötlet, október 28-án. Nóra is ott volt, de ő elvileg valami SZDSZ-gyűlésen volt inkább ehelyett. Akkor már forrott a világ. Hazajöttünk, és akkor az első az volt, hogy legközelebb, olyan egy héten belül fölutaztam én is Pozsonyba. Aranka biztos ott volt, és még valaki más is, talán Kovács Pista. És ott a Neszmérivel, meg ezekkel a Csemadokos funkcionáriusokkal elkezdtünk arról tárgyalni, hogy néprajzi társaságot szeretnénk létrehozni. És akkor körberöhögtek bennünket, hogy ez nem lehetséges, marad a szakbizottság és kész. És jött a november 17-e, a váltás, és utána már nem volt semmi akadály, akkor talán már ők kerestek bennünket, már nem is tudom, hogy volt. És akkor elsőként a szakbizottságok közül a néprajzi alakult át december 6-9-e táján azzal, hogy az még nem volt egy alakuló közgyűlés. Ott ügyvezető elnöknek megválasztottak engem. Akkor Aranka a Csemadokban dolgozott mint, azt hiszem, néprajzi szakreferens, és hogy Aranka lesz a titkára a leendő Csehszlovákiai Magyar Néprajzi Társaságnak. Nem tudom már, kik voltak benne Arankán meg rajtam kívül, de voltunk ott néhányan. A feladat az volt, hogy megszervezni az egészet, és összehívni egy alakuló közgyűlést, amire valamikor januárban került sor. De azért a születésnapját mi 89- re tettük a társaságnak, akkor, mikor ez a kvázi ügyvezető elnökség létrejött.- Ez csak azért volt érdekes, mert akkoriban minden értelmiségit elkapott a közélet, a politizálás meg egyebek. Ti pedig december elején ilyenekkel foglalkoztatok.- Nem mindenkit. Ami megdöbbentő volt, hogy az alakuló közgyűlésen száz ember volt. Ott annyi néprajzos lett, hogy csak ámultunk. Nyilván ez az eufória, ezt a szabadság hozta. Akkorra már kidolgoztunk egy alapszabályzat-tervezetet is, amit elküldtünk előre az érdekelteknek. Ha jól emlékszem, vitára bocsátottuk, és emlékszem rá, Gáspár Pista rögtön jelentkezett, és mondta, hogy az alapszabályzattal ő végképp nem ért egyet, két dolog hiányzik belőle, a demokrácia és a néprajz. Mi különben a Magyar Néprajzi Társaság alapszabályzatát koppintottuk le, azt próbáltuk átformálni egy kicsit a helyi viszonyokra. Amit aztán a romániai Kriza János Néprajzi Társaság egy az egyben átvett tőlünk. Működőképes volt, nem volt ott semmi gond, csak akkor ilyen időket éltünk. Mindenki igen szabadon megmondta a véleményét és ilyen sarkosan tudott fogalmazni. Akkor még nem dőlt el, hogy most a Csemadok keretében leszünk, teljesen önálló jogi személyként fogunk-e tevékenykedni, vagy egy harmadik alternatíva az volt, hogy a Szlovák Néprajzi Társaság, amit már akkor készültek átkeresztelni Szlovákiai Néprajzi Társasággá, annak lennének bizonyos szekciói, magyar, ukrán stb., és hogy egy ilyen szekciója mi lennénk, külön költségvetéssel. Akkor a szlovák társaság elnöke, Milan Leščák, Méry Manci kíséretével eljött erre a közgyűlésre, elmondta az alternatívákat. Én különben hajlottam volna erre, ez talán jobban a szakmaiság felé vitte volna a társaságot. De végül is szavazásra bocsátottuk és leszavazták. A szlovák kolléga, azt hiszem, kicsit meg is sértődött, hogy kikosaraztuk szegényeket, de hát ez már a demokrácia velejárója. Nem volt egyébként korábban sem baj Leščákkal, jó, kollegiális viszonyban vagyunk azóta is. No, szóval a Csehszlovákiai Magyar Néprajzi Társaság első, alakuló közgyűlése végül is a három alternatíva közül választva úgy döntött, hogy mégiscsak a legkényelmesebb az lesz, ha a Csemadok keretén belül maradunk. Hisz a Csemadok bizonyos működéshez szükséges pénzügyi feltételeket is biztosított. A Neszméri Sanyi egy érdekes metamorfózison ment át. 1989.
