Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)
Liszka József
300 LILLI00 NJO <v i oo _i- Nekem kapcsolatom nem volt. Arra emlékszem, hogy a szüleim elmentek a Csemadok évzáróra, ott megették a „párkit horcsicával”, meg befizették a tagságit. Ami még volt ilyen kulturális élet a faluban, az az iskolának volt a kultúrműsora, kultúrestje. Akkor az egyes osztályok tanulói egy amolyan esztrádműsor keretében bemutatták a szülőknek, hogy milyen ügyesek. Sokszor két este is, mert olyan nagy volt az érdeklődés. Néptánctól kezdve a szavalatig, vidám jelenetek, tehát ilyenekben részt vettem, de ez az iskolából adódott, ez nem iskolán kívüli tevékenység volt. Semmi másra nem tudok visszaemlékezni.- Miért jöttél haza?- Most mondom, hogy a Varga Béla rábeszélt. Nemcsak a Varga Béla. A Varga Béla volt ez az általános szlovákiai magyar hatás, hogy mint leendő értelmiségiek felelősek vagyunk a szlovákiai magyarság sorsa iránt. Tehát az ő hatása inkább irodalmi hatás és ideológiai, hogy úgy mondjam. Aztán a B. Kovács Pistával is összeismerkedtem, aki azt hiszem, a Varga Bélával egy évfolyam, csak más szakon, bár a régészetre együtt járhattak, valószínűleg. De nem is a Budaörsi úti kollégiumban lakott a Pista, hanem a Ménesi útin. No és őbenne volt az általános szlovákiai magyar öntudaton túlmenően is egy olyan, hogy a szlovákiai magyar néprajznak a megreformálása. Ő nagyon vehemensen tervezgetett és szervezkedett. Sokat eljártunk sörözni, borozni és közben megváltottuk a világot.- Mit jelentett akkor a szlovákiai magyar néprajz megváltása?- Hát azt, hogy azt láttuk, vagyis először a Pista látta valószínűleg, és az ő szemüvegén keresztül láttam, hogy a Csemadokon belül folyik valamilyen néprajzi gyűjtőmunka, tehát az Ág Tibor, Méry Manci és Takács András-féle néprajzi gyűjtés, amivel tulajdonképpen nincs semmi gond. Csak az alapvető problémát abban láttuk, ha jól emlékszem, már akkor is, hogy ezt összekeverik a tudományos néprajzzal. Azt hiszik, hogy tudományos néprajz, miközben ez egy felhasznált néprajz tulajdonképpen, a néprajzi elemeknek, a népi kultúra egyes kiemelt jelenségeinek a felhasználása a színpadi művészetben. Tehát egy más műfaj. Az nem tudomány, a kettőt összekeverik, és ezen kellene változtatni. Majd mi hazamegyünk és megmutatjuk nekik. Erről folytak a tervezgetések. A Pistának volt egy, hát akkor úgy gondoltuk, hogy nagy vihart kiváltó recenziója a Hétben. Valamikor 76-ban 77-ben jelent meg, amikor a Néprajzi Közléseknek az első kötete, nem, az elsőnek még Közlemények volt a címe, megjelent. Ez egy stencilezett Csemadok kiadvány volt az önkéntes gyűjtők munkáiból, és azt a Pista a Hétben igen keményen kritizálta. Addig őt nem is ismertem, csak ezt követően találkoztunk személyesen is. Olvastam a Hétben ezt a kritikát, de magát a megbírált művet még nem láttam. Pozsonyban jártam, s bementem a Csemadokba, ahol akkor Varga Béla volt a főtitkár, aki köbölkúti. Az alapiskolán annak idején tanított is engem. Bementem hozzá és mondtam neki, hogy Béla bácsi, nekem a Néprajzi Közleményből kellene, mivelhogy olvastam azt az írást róla a Hétben. Ja igen, az az ostoba írás, mondta, és adott belőle. Aztán megnéztem a Közleményeket, és akkor láttam, hogy korántsem ostoba ez az írás. Aztán valahogy ennek alapján került sor az ismeretségre. Minthogyha ez a recenzió megelőzte volna a személyes ismeretségünket. De ebben nem vagyok teljesen biztos.
