Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)
Liszka József
lehet abban a könyvben. Okosan csinálta. Én a saját gyerekeimmel kapcsolatban, amikor Harry Pottert olvastak vagy a Gyűrűk urát, én bizony nem olvastam el, hogy mi is van abban. Nagyanyám okosabban kezelte ezt a kérdést. Nagyapám meg egyszerű parasztember volt, tehát az anyai részről parasztcsalád volt.- Jómódú gazdaemberek voltak, vagy inkább kisparaszti család?- Kisbirtokosok voltak, nem voltak nagyparasztok. Épp ezért a háború után nem is telepítették őket Magyarországra, hanem Csehországba kerültek. Anyám is ott volt kislány korában. Az apai rész meg inkább munkáscsalád volt. Tehát az apai nagyapám szintén a vasútnál dolgozott, raktáros meg váltókezelő is volt, meg őrházban dolgozott. Nagyanyám meg, ahogy anyai nagyanyám is, háztartásbeli volt. Az ő életformájuk inkább már ilyen átmenet a paraszti és a munkáslét között. Inkább kötődtem az anyai nagyszüleimhez, ők voltak inkább, akik az én világomat testesítették meg. Tőlük kaptam többet. Talán azért is, mert náluk rendszeresen nyaraltam, apai nagyszüleimnél meg, mivel ők is Köbölkúton laktak, de a falu másik végében, nem. El- elszaladtam hozzájuk, de nem alakult ki olyan szoros kötődés. Anyai nagyanyám rengeteget mesélt egész kiskoromtól fogva, emlékszem a meséire, amiket még egész kicsi koromban hallgattam tőle. Aztán később is, amolyan igaz történeteket, olvasmányélményeit adta tovább. Majd ő lett az első néprajzi adatközlőm is, amikor ugyanúgy mesélt, mint korábban, csak éppen a kenderfeldolgozásról, aratásról stb. Ha elmentem hozzá, már felnőtt koromban, ült a kiskonyhában, élete végén már nagyon rosszul látott szegény, akkor már csak a rádiót hallgatta, de mindenről volt véleménye. Szóval, ha bementem és leültem, szinte azonnal megkérdezte, hogy no, miről meséljek, Józsefkém?- Iskoláid ott kezdted, Köbölkúton? Milyen iskola volt?- Igen, Köbülkúton. Most, hogy már egyre öregebb vagyok, egyre jobban látom, hogy nem is volt rossz iskola. Jó iskola volt! Korábban kritikusabb voltam vele szemben, de végül is azt a tudásanyagot, amire kilencedikes korig a gyereknek szüksége van, azt azért megkaptam. Jó iskola volt. Azt tudtam korábban is, hogy az újvári járásban jó híre volt a köbölkúti iskolának. Tehát a magyar gimnáziumba a köbölkúti iskolai végzettség belépőt jelentett. Azt tudták, hogy onnan jó, értelmes gyerekek jönnek. Tanítóimra is jó szívvel gondolok vissza. Volt egy kedvenc tanítóm, aki a biológiát tanította, a Gedai Sanyi bácsi. Ő hordott mindig biológiai versenyekre Újvárba, amit sorra meg is nyertem. A pionírházban voltak a különféle növényfelismerő, madárfelismerő versenyek, meg hasonló biológiai témák. Épp ezért, mivel együtt jártunk oda, vele szorosabb kapcsolat alakult ki. Egész haláláig szoros kapcsolatban voltunk, később is aztán. Hozzá kapcsolódik egy érdekes történet, ami tulajdonképpen meghatározta később az életemet, legalábbis annak egy vonalát. Ezt elmondom, jó? Egyszer valamilyen biológiai versenyről jöttünk haza, és együtt utaztunk egy lánnyal, aki szlovák iskolába járt. Egy köbölkúti magyar család gyereke volt, és szlovák iskolába járt. Az anyjával jöttek haza ők is Újvárból. Gedai Sanyi bácsi arról beszélt az anyukájának, hogy hát a leányka milyen értelmes, és kár lenne hagyni, hogy elvesszen, nyelveket kéne neki tanulnia, és hogy miért nem tanul plusz az iskola mellett nyelvet, például németre ő tudna is valakit javasolni, aki tudna vele 293 00 KJO < \/ KJ00
