Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)
László Béla
LÁSZLÓ BÉLA 274 magyar ember volt, ő alapította a rendszerváltás után és vezette is a Szlovákiai Magyar Tudományos Társaságot, amíg ő élt, a Szlovákiai Magyar Tudományos Társaság is működött. Mikor panaszoltam neki, hogy mitévő legyek, ő a maga frappáns palóc kiejtésével mondja, tudod, Béla, ne csinálj ebből semmit, nem soká tart már ez a rendszer. Ráhibázott, mert 89 novemberére minden teljesen megváltozott. A diákokkal kapcsolatban volt még egy kellemetlen esemény. Ha jól tudom, Halzl József szervezett Szentendrén vagy hol egy egyhetes felvidéki diáktalálkozót. Hat diákot én is elküldtem erre a találkozóra, de ez már belesett a tanév első hetébe. Tudjuk, hogy a diákok többsége az első héten még nem nagyon jár órákra. No de ezt megtudták, a diákokat kihallgatták. Úgy hallgatták ki, hogy az egyik helyiségben a magyar dékán helyettes adta a kérdéseket, a szomszéd helyiségben voltak a titkosrendőrök, ahova a dékánhelyettes átjárt tanácsokért, hogy milyen kérdéseket tegyen föl. Somogyi Alfréd tiszteletes, akinek a felessége az említett hat diáklány egyike volt, akivel nyitrai kapcsolataim vannak régről, ő megírta ezt az esetet annak kapcsán, hogy az említett dékánhelyettes Koncsol László lemondása után elfogadta jelölését a Szlovákiai Református Egyház főgondnoki helyére. A diákokat feltételesen kizárták az iskolából. A rendszerváltás után új dékán került a főiskola élére. A régit, a 68-ban elkergetett vezetőt visszahoztuk, és az első intézkedés az volt, hogy a diákok feltételes kizárását megszüntettük. Ez volt az első lépésem dékánhelyettesként.- Volt az a Memorandum 88. Erről te tudtál? Hogyan tudtál róla?- Ugye két memorandum született, a Jogvédő Bizottságé és úgymond a 68-asoké. A 68-asok dokumentumáról hallottam, és tudtam, hogy készül, a Jogvédő Bizottság dokumentumával kapcsolatban pedig Varga Sándorral meglévő kapcsolaton keresztül voltam informálva. Megegyezés alapján Duray Miklóst idehaza ő helyettesítette. Varga Sándortól szereztem információkat a készülő két dokumentum esetleges összedolgozására vonatkozóan. Én is azon a véleményen voltam, hogy a 68-as reformkommunista eszmék nem kaphatnak helyet a memorandumban. Az egyeztetésekről további részleteket nem tudok. Végül mindkét dokumentum megjelent, a Jogvédő Bizottságé először.- Hogy alakult a viszonyod Durayval utána? Egyáltalán, mi lett a Jogvédő Bizottsággal?- Miklós Amerikában volt. Kapcsolatban voltunk vele a 88-89-es nyitrai események kapcsán, többször jelezte nekem Miklós, hogy nyújtson-e nekem Amerikából védelmet, hogy fölvállalja ezeket az eseményeket. Végül erre nem került sor, mert nem kerültem olyan helyzetbe, hogy szükség lett volna rá. Kapcsolatban voltam vele, rendszeresen telefonáltunk. Tudjuk, hogy Miklós éppen a 89-es események idején jött haza, hogy nem jött azonnal ide és az itt alakuló változásokban kezdetben nem vett részt. Kevés szó esik arról az összejövetelről, amely a Csemadok tanácstermében volt 89 novemberében. Ott szembesült először nyilvánosan az úgynevezett 68-asok és az új Jogvédő Bizottság körüli demokratikus fiatalok elképzeléseivel a jövő alakulásáról. Öllös László, Tóth Károly, Gyurcsík Iván, Gyurgyík László, A. Nagy László, Barak László és a többiek már nagyon felkészült, világos
