Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)
László Béla
LÁSZLÓ BÉLA 268 séggel annyi sok borsot törtünk az orra alá, és persze János bátyánk soha egy rossz szót nem mondott, és nem mondta azt, hogy fiúk, ne csináljátok. Mindent elviselt miattunk, elviselte a párttámadásokat, a titkosrendőrséggel való kommunikációt is, mi pedig csinálhattuk, amit jónak láttunk. Nem tudom, őnélküle a JUGYIK a 80- as években végezhetett volna-e ilyen tevékenységet? A művelődési táborokon, heti találkozásokon, táncházakon túl, a 80-as években Szanyi Mária segítségével néprajz kört szerveztünk. Több néprajzos is kinőtt ebből, nem profi, hanem amatőr néprajzos. Tánccsoport volt, bábcsoportot szervezett a JUGYIK, kitűnően működött a színjátszó csoport. A színjátszóknak többek között Karnyónét tanították be, és fantasztikus előadás volt. A gímesi művelődési táborban, ahol rendeztük, két tó is van. A kisebb tónál egy olyan verandaszerűség kinyúlt a tó fölé, és a Karnyónét világítás alatt ott játszották a diákok. Fantasztikus siker volt. A bábcsoport járta a falvakat. A gímesi tábornak mindig része volt egy félnapos találkozó, tanítónőkkel megszerveztük, és a környező falvakból behozták a gyerekeket autóbuszokkal, és a mi diákjaink, a bábcsoport előadást tartott, és foglalkoztak a gyerekekkel. A gímesi kastély udvarában zajlottak ezek az események. Nagyon kellemes és nagyon mély érzelmeket kiváltó események voltak ezek a találkozások.- Tudnál neveket mondani, akik aktívabban részt vettek a szervezésben?- Említettem az Orosz Jenő, Kabla Jóska, Könözsi Laci és Szépe Edit társaságot. Utána Vörös Attila, a rimaszombati Vörös János költőnk fia volt egy időben a klub elnöke, utána Pónya Pali, ő is kiváló szervező volt, aki sajnos betegségben fiatalon elhunyt. Ugyanúgy Kabla Jóska is, aki falujukban a kultúrház építése közben olyan szerencsétlenül esett ki az ablakból, hogy megbénult, több éven keresztül tolókocsira szorult, az egyik Kosztolányi lány gondozta, akivel jegyben járt. A három Kosztolányi lány közül kettő Nyitrán volt diák, de mind a három neves biciklitúrás volt, és a JUGYIK-ban is nagyon aktívak. Utána jött egy újabb generáció, ez már a 80-as évek vége felé, Vörös Éva, Vörke alsó tagozatos pedagógus vezetésével egy fantasztikus csoport, ekkor lányok vezették a JUGYIK-ot, Lelkes Hajnalka, Szép Annamária Sidó Éva, Dolník Judit, Szabó Laci és még sokan mások. A 90-es évekig gyakorlatilag ezek voltak azok a diákvezérek, akik munkálkodtak.- A Ghymes zenekar?- A Ghymes zenekarnak az alakulása is nagyon érdekes. Szarka Gyula, az idősebb, alsó tagozatos tanítónak készült, amikor Nyitrára került. Után egy évre Szarka Tamás is alsó tagozatos hallgató lett Nyitrán. Rusznák Gábor Nyitrán dolgozott valamilyen üzemnél, ő már korábban is furulyáit, de hát nem volt olyan művészeti szinten, hogy valamilyen együttest összehozzon. Mindenesetre talán ő is ösztönözte a zenekar létrejöttét. Rusznák Gáborral akkor a Csemadokban, a JUGYIK-ban együtt dolgoztunk. Mikor Tomi idejött, lassan kezdtek összejönni, együtt muzsikálni, mert Tomi volt az igazi zenetehetség. Hangszereket kellett venni, emlékszem rá, hogy Szarka Gyula valahol szerzett egy kidobott nagybőgőt. A kidobott nagybőgőt a Csemadok pénzéből megcsináltattuk nekik, és ezen kellett a Gyulának játszani. Most is ennek a zenésze ő. Tehát így alakult a Ghymes. Persze táncházakban játszottak szinte hetente. Néptáncegyüttes is volt, annak a talpa alá zenéltek Szarkáék. Az egyetemi évek hamar elteltek.
