Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)

Kovács László - L. Juhász Ilona

visszagondolva, elég sok mindent felvállalt. Például a Csemadok járási bizottsága 245 többször írt levelet a kétnyelvűség megoldása ügyében a járási pártbizottságra. Persze aztán erre vagy nem érkezett válasz, vagy pedig azt írták, hogy minden a leg­nagyobb rendben, a kérdés meg van oldva. Ami a különféle memorandumokat meg a Jogvédő Bizottság anyagait illeti, arról már Sanyi bácsit nem tájékoztattuk, azt titokban szoktuk, most majdnem azt mondtam, hogy fénymásolni. Szóval titokban szoktuk sokszorosítani a stencilgéppel, azzal a fekete hártyás, kulimászos masiná­val, vagy pedig a még régebbi, kék indigós, szeszes módszerrel. Akkoriban még a stencilgéphez szükséges hártyát se nagyon lehetet beszerezni, elég problematikus volt, s a Csemadokban például nyilván kellett tartani minden egyes darabot. Persze, itt-ott azért feketén sikerült beszerezni néhányat.- Hogyan jutottak el ezek a dokumentumok hozzátok, kin keresztül?- Ez hozzánk konkrétan Ambrus Feritől meg Korcsmáros Lacitól. Egyszer például Sanyi bácsi, a főnököm elment Hosszúszóra gyűlésre, ami elég messze van Rozsnyótól. Akkor Ferivel megbeszéltük, hogy sokszorosítani fogunk az irodában. Nagyban tekertem a masinát, amikor megjelent az ajtóban Sanyi bácsi, mert elma­radt a gyűlés. Majdnem a földbe gyökerezett a lábunk. Én hirtelen azt mondtam neki, hogy Ferinek az iskolába kellenek a másolatok, a gyerekekkel szerveznek valamit. De szerintem tudta, hogy nem arról van szó, mert akkor megnézte volna. Szerintem inkább nem is akart tudni a dologról.- És amiket sokszorosítottatok, ezeket aztán kinek juttattátok el? Ismerősöknek?- Amit legyártottunk, azt Feri intézte. Meg aztán én is adtam megbízható ismerő­söknek, s persze aztán körözött a dolog.- Ez inkább ilyen ösztönös dolog volt, nem szervezett?- Nem volt szervezett, ez ösztönös volt. Én ilyen szervezett dolgokban nem vettem részt, nem is tudtam ilyesmiről Rozsnyón. De ha le kellett gyártani valamit vagy alá­írást kellett gyűjteni, akkor mindig vállaltam.- Volt-e például Rozsnyón visszhangja, hisz katolikus vidékről, püspöki székhelyről van szó, a 88-as pozsonyi gyertyás tüntetésnek? Emlékszel erre?- Persze, emlékszem, erről mindenről tudtunk, baráti körben terjedtek az informá­ciók. Ott bent, a Csemadokban is sok mindenről beszélgettünk. Ott sok mindenki megfordult. Mondjuk Sanyi bácsival nem lehetett nyíltan mindenről beszélni, mert ő azért óvatos volt, meg a nem kell fejjel menni a falnak álláspontot képviselte. Azért szerintem sejtette, hogy bizonyos dolgokkal itt-ott foglalkozunk, de úgy tett, mintha nem tudott volna róla.- Te jártál nagyobb országos Csemadok-gyűlésekre is. Emlékszel-e olyanra, hogy valamelyiken esetleg szóba került a magyar iskolák leépítése vagy olyan dolog, ahol a Csemadok már kicsit szembement az akkori hatalommal? JUHASZ ILONA

Next

/
Oldalképek
Tartalom