Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)
Kovács László - L. Juhász Ilona
232 Kl 00v<£ ___i COO >O - Hadd mondjam el, hogy az elején mindent a Csemadokban tudtunk elképzelni. Az volt a létező szervezet. Az iskoláink féltése meg minden egyéb, ez mindig benne volt a levegőben. Nem volt olyan ellenzéki módon gondolkodó ember, akinek ez ne lett volna valahol a tudatában. December 6-án volt az a nagy Csemadok-gyűlés, ahol Szabó Rezső állandóan piszkált engem, hogy most nektek kell fölszólalni, ti nem voltatok párttagok. De hát nem intézett az a gyűlés semmi lényegeset. Beszéltünk arról, hogy a pedagógusok a legjelentősebb társadalmi csoportosulás a Csemadokban, hogy ezt össze kellene valamilyen módon fogni. De ez akkor semmi konkrét megfogalmazást nem nyert. Én akkor bekerültem a Csemadok vezetésébe is, sose voltam addig az országos vezetés tagja, akkor bekerültem. Utána, ezt már nem tudom megmondani, hányadikán, úgy 10-e tájékán, országos vezetőségi ülés volt. Ott én, Neszméri Sanyi, Keszegh Pista, aki akkor még igazgató volt Komáromban, fölvetettük, hogy a Csemadok összehívhatná külön a pedagógusokat. A meghívót Neszméri küldte ki mint titkár. Tizenegynéhányunkat, akik a Csemadokban valamilyen funkciót töltöttünk be, kivétel nélkül pedagógusokat, összehívtak a Csemadokba. Ott már alakítottunk egy pedagógustestületet szóvivőkkel, ahogy akkor az szokás volt. Először is abban egyeztünk meg, hogy kell alakítani egy pedagógus szervezetet. Akkor még szakszervezetről beszéltünk, biztosan tudom. Többek között engem bíztak meg, hogy Gyurcsík Ivánnal, mert ő jogász, dolgozzunk ki valamilyen tervezetet. Kidolgoztam a tervezetet, aztán bővítgettük. A lényeg az, hogy december közepén született egy döntés, és ez már nagyon fontos döntés volt, hogy meg kell alakítani az országos pedagógusszervezetet. A tervezet akkor már nagyjából megvolt, csak pontosítani kellett, jogi apparátussal kellett ellátni. Ez december második felében nagyjából el is készült. Kétszer vagy háromszor voltam fönt Pozsonyban ebben az ügyben, de részt vett benne mindenki Pék Lacitól kezdve, akik a szervezőbizottságban benne voltak. Végül ki kellett tűzni a megalakulás időpontját. Ott jött a javaslatom, hogy a megalakulás helye csak Nyitra lehet. A tanítóképzésnek az volt a bázisa. A tanítók 90 százaléka, aki addig tanított, Nyitrán végzett. Ezt elfogadták. Előtte két alkalommal elmentünk Ladislav Kováéhoz megbeszélni, hogy egy szövetséget szándékozunk alakítani. Megmutattuk a tervezetet és meghívtuk az alakuló ülésre. Jött a kérdés, hogy ki mindenkit meghívni. Ebben nem tudtunk dönteni, ez az igazság. Erre sajtóközlemény jelent meg, hogy ekkor és ekkor van, és mindenkit meghívunk. Tehát nem személyes meghívók mentek az alakuló ülésre, január 13-án volt, hanem fölhívás. A terem tömve volt, Duraytól kezdve mindenki ott volt. Duray akkor jött haza. Az ülés első részét én vezettem, még a minisztert is nekem kellett üdvözölnöm. A miniszter mondott egy obiigát beszédet, hogy irigyli a magyar pedagógusokat, arra emlékszem, azt mondta, megint ők a kezdeményezők, megint ők hozzák létre az első ilyen szakmai szervezetet. Na és ott összecsaptak már a hullámok. Ugyanis szétvált két dolog, hogy szakszervezet nem lehet, mert a szakszervezeti jogok teljesen mások. Viszont szakmai érdekképviseleti szervezetként létre lehet hozni. Nem dicsekvésképp mondom, de ez az én koncepcióm volt, nemcsak az enyém, de én voltam az, aki vehemensen kiálltam amellett, hogy a pedagógusszövetség alapszabályzata értelmében szakmai érdekképviseleti szervezetként jöjjön létre. Megalakult. Választottunk megint szóvivőket meg egyebeket. Teljes vezetést nem lehetett választani, mivel még nem volt igazi tagság. Nagyon érdekes összejövetel volt az a nyitrai. Mindenki borzasztó szabadon beszélt. Akkor még nem volt se Együttélés, se kereszténydemokrata
