Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)
Kovács László - L. Juhász Ilona
KOVÁCS LÁSZLÓ 228 Szigeti azt mondta, hogy te leszel a kooptált tagok közül a Szlovák Nemzeti Tanács alelnöke. Mondtam neki, hogy ne haragudj, de én nem leszek - ezt rögtön kapásból mondtam, nem is gondolkoztam rajta -, én nem lehetek a Szlovák Nemzeti Tanács alelnöke, mikor nem tudok szlovákul. Akkor viszont valaki mást kell keresni, kiabálta nekem szlovákul a telefonba. Aztán hogy ő mit mondott még a Szigetinek akkor ott utána, azt nem tudom. Hanem azt viszont tudom, hogy másnap Pozsonyból hazafelé jövet Barak, Világi Őszi, Hunóik, akikre konkrétan emlékszem, megálltak itt, nálam. Nagy agitáció kezdődött. De én kitartottam, hogy én nem leszek alelnök. Szigeti azt kiabálta nekem, itt állt a konyhában, hogy pedig nekem holnap meg kell mondanom, hogy ki lesz az alelnök. Akkor merült fel, nem tudom, én mondtam-e ki először vagy más, Zászlós Gabi neve. Ismerték a többiek is őt a Csemadokból. Színdarabot is játszott, a hodosi Csemadok-szervezetben ügyködött. Én is csak Csemadok-gyűlésekről ismertem őt. És született egy döntés, hogy el kell hozzá menni. Fölkerekedtünk mindannyian, és megkerestük a Zászlóst. Nem tudta senki konkrétan, hogy hol lakik, de megkerestük, megtaláltuk. Ott már a hangadó nem én voltam. Szigeti volt a minisztercsináló. Ő ott előadta az egész históriát. Nekem utólag az a benyomásom, hogy Zászlós eleinte ódzkodott egy kicsit, hogy hát ő ilyet soha nem csinált, valami ilyen érvei voltak, mint mindenkinek természetesen, de nem zárkózott el a gondolattól. Ebből aztán már kimaradtam, nem tudom, hogy másnap vagy harmadnap mondta a Zászlós, hogy igen. Ez már Szigetinek az ügye lett.- Képviselő lettél valamikor februárban. Ezt hogyan élted meg? A hivatalos struktúráktól addig mindig távol tartottad magad, a hátsó sorokban álltái. Most pedig ki kellett öltözni, oda kellett menni. Hogy élted te ezt meg?- Nagyon nehezen. Mikor már minden elintéződött, hogy hát kooptált képviselő leszek, papírokat be kellett küldeni, ez mind lezajlott, és végül az első ülésen eskütételt kellett tenni. Akkor az még úgy volt, hogy mindenkinek eleve kijelölték a helyét, ahova ülni fog, nem volt még ilyen frakciós ülésrend. Frakciók se voltak igazából. Én úgy kerültem, hogy a bal oldalamon volt az idősebb Hamerlik, aki a kereszténydemokrata mozgalom részéről volt jelölve, a szlovák kereszténydemokrata mozgalom részéről, mert magyar még nem volt. Jobbról Nagy Laci volt mellettem, és négy sorral mögöttünk a Grendel Lajos. Az eskütétel úgy ahogy lezajlott. Nekünk csak azt kellett mondani, slubujem, felolvasták az egész szöveget. Az első élményem az volt, Lacinak mondom, hogy az isten verje meg, én ma még nem ettem semmit. Mikor elrendelték az első szünetet, kimentünk, a Mihály kapu alatt volt egy ilyen tejbárféle, ott ettünk halsalátát. Lajossal meg más kalandom volt. Az már a következő plenáris ülésen történt. Lajos integetett nekem, hogy menjünk ki. Mondom, te, nem lehet kimenni. De aztán végül azzal is ki kellett menni. A Széplak utcán egy sörözőben kötöttünk ki, ott söröztünk, mert azt nem lehet türelemmel elviselni, amit ott kalótyáltak. Komolyra fordítva a szót, ez a képviselőség, ez persze meglepetésként ért engem. Hogy mást ne mondjak, decemberben, amikor már teljesen nyilvánvaló volt, hogy januárban lesz a kooptálás, otthon voltunk. Apáméknál vasárnap mindig családi ebéd szokott lenni, az egész család összejött. És az asszony ebéd közben előhozta, hogy apu, mondta az apámnak, anyám akkor már nem élt, a Laci lehet hogy képviselő lesz. Apám megállt és azt mondja, hiszen akkor neked fog kelleni öltöny! Ez volt a reagálása az egész históriára. Lett is aztán öltönyöm.
