Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)

Korpás Pál†

- Az elmondottakban elég gyakran elhangzott a politika kifejezés. Jelen volt-e a családban valamilyen formában a politika? Gondolok itt 1968-ra, a Csemadokra vagy egyéb dolgokra.- Úgy gondolom, hogy a szlovákiai magyar, főleg ha értelmiségi, egyszerűen nem tudja magát elszigetelni a politikából. Mihelyt Ipolyságra jöttem, felvettem a kapcsolatot az itteni Csemadok-szervezettel, s már 1966-ban a Csemadok vezetőségi tagja voltam, de már a szülőfalumban is, 16 éves koromban beléptem a Csemadokba. Azóta, 16 éves korom óta vagyok Csemadok-tag. Ipolyságon 1968- ban komoly mozgás volt. Bizonyos tanulságokat is leszűrtünk. Rengeteg aktuális probléma adódott. Volt olyan hét, hogy kétszer is gyűlésezett a vezetőség. Sok lelkes támogatója volt a Csemadoknak. Persze voltak pozitív előzményei is itt a Csemadok életnek és ezt szerettük volna folytatni, de 1968. augusztus 20-a után az emberek fokozatosan kezdtek távolodni a Csemadoktól. Főleg azok, akik bizonyos karrierre pályáztak, mondjuk igazgatók vagy más tisztségviselők akartak lenni. Nem volt az jó pont, ha valaki aktívan dolgozott a Csemadokban, de azért itt kialakult egy olyan csapat, akik továbbvittük azt a munkát, amit a Csemadok az 50- es években és a 60-as évek elején végzett. Csaknem 25 évig, 1988 decemberéig a Csemadok titkáraként dolgoztam. Mondhatnám úgyis, hogy szinte mindenese voltam. Egyetlen vezetőségi gyűlésről sem hiányoztam, mert hát én hívtam össze a vezetőségi gyűléseket. 1988-ban kértem, hogy kiválhassak a vezetőségből, ugyanis úgy alakultak a dolgok, hogy a politika, ami azelőtt is benne volt a Csemadok életében, egyre jobban eluralkodott rajta. Talán a hatalom nagyon félt, elkezdte rugdosni mindazokat, akik a magyar kultúráért valamit tenni akartak. Ez megosztotta még a vezetőséget is, a vezetőségi tagokat is helyi és járási szinten. Szóval egy egészségtelen erjedés indult meg, ami aztán oda torkollott, hogy a Csemadok lényegében felbomlott. Nem helyi, hanem országos viszonylatra gondolok, mert szinte megbénult a Csemadok munkája. Akkor aztán jöttek a pártok, s próbálták átvenni a stafétabotot a Csemadoktól. Az, hogy a Csemadok és a pártok viszonya hogyan alakult, külön történet. El kell mondanom, hogy a pártokba sokszor teljesen tapasztalatlan fiatalemberek is beléptek, ill. feladatokat vállaltak. S néhányuknak az volt a legfőbb gondja, hogy a Csemadokot ócsárolják, pedig talán az lett volna az egészséges, ha összefogott volna már akkor a magyarság. Én nem azt mondom, hogy minden Csemadok-tag ill. vezetőségi tag vagy tisztségviselő használható ember lett volna abban az időben, de talán könnyebben átvészeltük volna azt az átállást, ha megvan a szerves folytatás. Nem azt mondom, hogy a Csemadokot át kellett volna formálni valamilyen politikai párttá, de nagyon hasznos lett volna, ha nem alakul ki az a kb. egy év, amikor - hogy őszinte legyek - elkeseredett harc folyt a Csemadok hívei és az új pártok bizonyos képviselői között.- A Csemadokot említettük. Az Ön ifjabb korában léteztek-e mondjuk főiskolai diákkörök vagy művelődési táborok? Ha igen, akkor ezeken milyen mértékben vett részt?- A szlovákiai magyarság művelődési tábora első alkalommal 1965-ben volt megrendezve Kőrösön, Rozsnyó mellett. Ott összejött kb. 50-60 értelmiségi, a prágai és a pozsonyi diákkör szervezte. Ott találkoztam először Duka Zólyomi Árpáddal, Duray Miklóssal és még másokkal is, akik ma is jelen vannak a szlovákiai magyar