Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)
Kolár Péter
KOLÁR PÉTER 184 télén hab volt a tortán, hogy a marxizmus-leninizmus tanszék vezetője is ő volt. 1968-69-ben ő volt megbízva az egyetem vezetése részéről az ifjúsági szervezetek felügyeletével. Az átigazoló bizottság a fejemre olvasta a választ: azért zártak ki, mert a marxizmus-leninizmus nemzetiségi politikáját félreértelmezem, jobboldali opportunista vagyok, ezenkívül jobboldali szervezkedésekben és a Magyar Ifjúsági Szövetség szervezésében is részt vettem. Miközben az indoklást hallgattam, eszembe jutott, hogy a táskámban lapul egy úti parancs, amelyet Sámson írt alá korábban, s amelyben az egyetem képviseletében a Magyar Ifjúsági Szövetség szervezésével kapcsolatos összejövetelre küldött ki Pozsonyba. Elővettem az úti parancsot s meglehetősen ironikusan elmondtam, hogy én arról nem tehetek, hogy ezek az urak itt - és nem elvtársakat mondtam, ami nagy felháborodást váltott ki a bizottságban - annak idején elküldték engem Pozsonyba. Legalább néhány kellemetlen percet sikerült okoznom a rektorhelyettes úrnak. Természetesen én saját elhatározásomból utaztam a fővárosba, de ha azt az egyetem még finanszírozni is hajlandó volt, miért ne fogadtam volna el. Ez az incidens persze megosztotta az átigazoló bizottságot, s elég nagy vita alakult ki. Ha az iskola küldött, akkor most ki a felelős ezért az egészért? A későbbi események folyamán ennek a vitának azért lett jelentősége, mert Rudolf Sámsont aztán szintén kizárták a pártból. Az illető úriemberről érdekességképpen még egy adalék: 1968-ban volt egy diáktalálkozó a kassai Művészetek Házában. A Matica slovenská részéről fő előadó a rektorhelyettes, vagyis Sámson volt, az iskolaügy részéről Matej Lúóan, az akkori kormány iskolaügyi megbízottja. Lúóan olyan kérdést is kapott, hogy a magyarokkal mi lesz a jövőben? Cinikus és kétértelmű választ adott: ők is megkapják, amit érdemelnek. Ilyen hangnemben zajlott az összejövetel. Az eredménye az egyetemisták nemzeti öntudatának soha nem látott felívelése volt. Bementem az egyetem kollégiumába valamilyen tanulmányi ügyben. Az ügyeletes diákok nem voltak hajlandók kiengedni addig, amíg be nem lépek a Matica slovenskába. Közöltem velük, telefonálok haza és beköltözöm az internátusba, hogy ne kelljen kimennem, de belépni nem vagyok hajlandó. Néhány ember azok közül, akik onnan, a kassai Műszaki Főiskoláról indultak ma a Szlovák Nemzeti Párt tagjai. Hajói tudom, például Slota is onnan indult, ott járt főiskolára. Én nem ellenőrizhettem le, de nem kevesen ezek közül már akkor magukban hordozták a későbbi magyarellenességet, amit az akkori állami és politikai vezetés is bőszen táplált. A hatvanas évek klubmozgalomhoz kapcsolódó tevékenysége volt a nyári ifjúsági tábor, a NYIT, amelyben minden évben részt vettünk. Ez nagyon fontos rendezvény volt, már azért is, hogy ott szinte egész évre előre meghatároztuk, hogy mit akarunk a klubjainkban tenni. Tehát a nyári ifjúsági találkozók nagyon komolyan befolyásolták a szlovákiai magyar ifjúság tevékenységét. Kassához visszatérve, a hatvanas években, 1968-ig a Csemadok nagyon jól működött. Volt egy épületünk, amit 1949-ben „örökbérletbe’’ kapott a szervezet Kassa városától, az akkori polgármestertől, Simái Bélától, aki viszont a veje volt annak a Madzsar József egészségügyi népbiztosnak, aki a Magyar Tanácsköztársaság egészségügyi vezetője, az alkoholizmus elleni harc élenjárója volt. A későbbiekben nem felelt meg a szovjet elvárásoknak, s ezért a harmincas években valahol Szibériában kivégezték. Ennek a veje volt Simái Béla, aki a Csemadoknak adta azt az épületet, amit korábban Olympiának neveztek. 1969 őszén ezt az ingatlant elrekvirálták a Csemadoktól. Ahogy már említettem, a város közigazgatási átszervezésének a következtében ez idő tájt alakult meg a
