Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)
Kolár Péter
KOLÁR PETER 180 mi történik Prágában az Ady Endre Körben, mit tervez Pozsonyban a József Attila Klub, mi a helyzet a brünni Kazinczy Klubban, s elterjeszthettük, hogy az Új Nemzedék Kassán milyen rendezvényeket valósít meg. 1968-ban Kassán elindítottuk egy kis közlöny kiadását, amelyet teljesen manufakturális módszerekkel hoztunk létre. A fedőlapját többnapos munkával, fényképészeti módszerrel „gyártottam”, egyik lapot a másik után. A szöveges részt néhányan közösen szerkesztettük. Sajnos csak két-háromszáz példányban jelent meg és annak elkészítése is legalább három napba telt. A4-es méretű papírra nagyítottam, amihez csak a legnagyobb ismeretséggel sikerült hozzájutni. Ma percek alatt készek a színes képek, de akkor még a fekete-fehérrel sem volt könnyű dolgunk. Ugyanígy nem volt könnyű megfelelő sokszorosító mechanizmust szerezni, hiszen az akkori lehetőségek nagyon kezdetlegesek voltak. Komolyabb géphez hozzájutni az állandó megfigyelés miatt szinte lehetetlen volt. Maradt tehát a Csemadok húszas évekből származó „gépe". Minden egyes oldalt egyenként sokszorosítottunk. Alapja egy finom, a mai szúnyoghálóhoz hasonlító szita volt. A szitára ráhelyeztük azt a vékony papírhártyát, amire rágépeltük a szöveget. Ez alá tettük az A4- es méretű nedvességszívó irodai papírokat, amelyekre nyomdafestékes hengerrel kézzel, külön-külön minden lapra ráhengereltük a szöveget. Ha elképzeljük, hogy alkalmanként több ezer oldalt kellett ilyen módszerrel létrehozni, szinte megmagyarázhatatlan, honnan vettük azt az energiát és fanatizmust, hogy a végtelen munka ellenére elkészítettük a „hírlapot", és elküldtük, eljuttattuk nagyon sok emberhez. 1968-ban merült fel az a gondolat is, hogy Kassán színházat kellene létesíteni. Hát persze ez sem volt könnyű dolog. A városban már a Csemadok megalakulásától kezdve működött egy nagyon jó amatőr színjátszó csoport. Eltettük a plakátokat a kassai színjátszó és esztrádcsoportról, amelyek bizonyítják, hogy az ötvenes években a Kassai Állami Színházban valósultak meg azok az előadások, amelyeken ezrek vettek részt. Mikor az Állami Színház kevés volt a maga ezeregyszáz férőhelyével, többször a kétezerötszázas sportcsarnokban kellett előadni a produkciót, amelyek színvonala mai szemmel ugyan megkérdőjelezhető volna, de az semmiképpen sem lehet vita tárgya, hogy ennyi ember vett részt akkoriban Kassán a magyar nyelvű előadásokon. Az viszont szomorú, hogy manapság bizony a 220- 230-as férőhelyű Thália Színházban nem minden este fogynak el a jegyek. Emlékszem abból az időből, amikor még nem létezett a hivatásos magyar színház, olyan színházi előadásra, amelyet a sportcsarnokban rendeztünk, és a Csacsifogat című zenés vígjáték több mint háromezer eladott jegye ellenére szinte üldöztek a nézők a további helyek miatt. Az ember ma elgondolkodik, hogy mi történt Szlovákiában egyrészt magyar szemszögből nézve, de általánosságban is. Ma miért nincs ilyen lelkesedés a kultúra iránt? Legfeljebb talán ha Pavarottit vagy nem tudom, kit hoznánk, akkor lenne ekkora jegyhiány. Kassán ma már szinte lehetetlen ilyen méretű magyar rendezvényeket megvalósítani. Szóval a kassai közönség abban az időben nagyon ki volt éhezve a hivatásos színházra. Nem volt véletlen, hogy 68-ban, amikor sok minden új is alakult, ismételten felvetődött az igény, hogy hivatásos magyar színházat kell létrehozni Kassán. Igazi szervezőképes magyar színházi szakember akkor nem volt a városban. Mert más egy amatőr együttes, még ha az nagyon sok embert mozgat is, és más egy hivatásos együttes, ahol folyamatos és művészi szempontból nézve magasabb szintű tevékenység folyik. 1968-ban előkészületek történtek a színházalapítás
