Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)
Himmler György
dődött a hídépítés. A kommunizmus évtizedei alatt a híd Párkányban nem azt jelentette, hogy átmehetek a másik partra, hanem a hídpresszót. Volt fönt a hídcsonkon egy resti, ahova pilzeni sörre meg rántott sajtra lehetett eljárni. Igaz, nem sok helyen lehetett pilzeni sört kapni akkoriban Szlovákiában, főleg vidéken nem, de azért egy híd alapvetően nem erről kell hogy szóljon. Gondoljunk bele, 45 év telt el a hídtalanság állapotában! Az itt élők már alig emlékeztek arra, hogy valamikor normális kommunikáció meg közlekedés zajlott a két város között. Ettől mesterségesebben elszakítani két partot tényleg lehetetlen találni. Ezért volt a híd a legfontosabb követelés, amely folyamatosan napirenden volt, és vártuk azt a két kormányt, amely majd újjá tudja építeni. És hát 2001-ben eljött ennek az ideje. Mondhatnám, hogy a hatalomváltás mellett ez volt a legfontosabb témája a párkányi forradalomnak. Voltak azért, akik féltek tőle, főleg szlovák nacionalista körökben, de értelmes ember nem tiltakozhatott ellene. A hídnak azért is különleges a jelentősége számunkra, mert Párkány az egyetlen olyan felvidéki magyar város, amely egy jelentős magyarországi város tőszomszédságában van, egy fontos kulturális és oktatási központtal szemben leledzik, s ez sok lehetőséget kínál számunkra. Ez óriási előny, és sokszor nem aknázzuk ki. A hídtalanság kicsit tovább él a fejekben.- A forradalom után, még az első választások előtt előjött a nacionalizmus, a szlovák-magyar ellentétek. Párkányban minek kapcsán bukkant a felszínre?- A választások után a magyar és az SNS-es képviselők között voltak a legélesebb viták a testületben, de a többi szlovák képviselő sem rajongott példának okáért az utcanevek megváltoztatásáért. A város eredeti nevének visszaszerzése kérdésében pedig egyértelmű volt a választóvonal magyarok és szlovákok között. A Párkány és Vidéke akkori számaiból jól nyomon követhető mindaz, ami az ügyben történt. Mindenképpen beszélnünk kell a párkányi népszavazásokról, bár a Fórum Társadalomtudományi Szemlében megírtam a történetüket.- Ettől függetlenül beszéljünk róluk itt is!- Az első népszavazás a város eredeti nevének a visszaállításáról szólt. Az igazság az, hogy elkéstünk vele egy kicsit, hagytuk, hogy a városi nemzeti bizottság akkori titkára elszabotálja. Amikor a tornaljaiak megcsinálták, talán nekünk is több lehetőség lett volna rá.- Mikor lett volna rá lehetőség? Felvetődött mindjárt a forradalom napjaiban?- Az első teendő az volt, hogy lecseréljük a régi garnitúrát. Ez a népszavazás nálunk 1991-ben volt, Tornaiján és még egy-két helyen pedig már 1990-ben megcsinálták, amikor még sodró ereje volt a változásoknak. 1991-ben azonban már egy egészen más politikai konstelláció volt. Mi 1991 szeptemberében hoztuk azt az önkormányzati határozatot, amelyben a sikeres népszavazás nyomán kérelmeztük a város hivatalos nevének Štúrovóról Parkanra való változtatását. Ekkor a Čarnogurský-kormány volt hatalmon, ők azonban nem foglalkoztak az üggyel, mert kényelmetlen volt számukra, és ráhagyták a következő kormányra. Meöiarék pedig egyszerűen lesöpörték az asztalról. 169 HIMMLER GYÖRGY
