Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)
Agárdy Gábor
AGÁRDY GÁBOR 16 - Arról tudna valamit mondani, hogy Bugár Béla hogyan került az MKDM élére?- Most pontosan nem tudom a dátumot, de ez azután volt, miután megtörtént az első kongresszus, ahol Janics lett a párt elnöke. Egyszer Szencen a borozóban volt egy elnökségi ülés, ahová eljött Püspöki Nagy Péter is, meg ott volt többek között Ásványi László, Rajczy, Szőcs Feri, Lapos Jóska meg én. Ugye Janics nekiment Püspöki Nagy Péternek, hogy ŠtB-s, tagja volt az ŠtB-nek. És akkor, ha jól emlékszem, Püspöki fölszólította őt, hogy mondjon le, ezt nem lehet csinálni. Erre azt mondta Janics, jól van, lemondok, de akkor majd én mondom meg, ki lesz az új elnök. Bugár Béla is elnökségi tag volt, s Janics azt mondta, ez a fiatal kölyök, mert ő volt a legfiatalabb, ez lesz az elnök. Akkor ez Püspökinek nagyon megfelelt, mert hát azt gondolta, hogy egy ilyen fiatal gyerkőcöt, mérnököcskét ő nagyon könnyen elirányít. Csak hát éppen fordítva sült el a dolog. Bugár Béla nagyon keménykezű elnöknek bizonyult, és aztán rendet csinált.- Ha áttekintjük ennek a kétéves időszaknak, a 90-92-es választási időszaknak a kronológiáját, találunk állandóan visszatérő témaköröket, amelyek a magyarok szempontjából kardinálisnak is nevezhetők. Például a nyelvtörvény körüli vita...- A Szlovák Nemzeti Párt meg a VPN nemzetibb szárnya és a zöldek - érdekes, a zöldek is nacionalisták voltak - kierőszakolták ezt a nyelvtörvényt. A VPN látta, hogy valamit csinálni kéne, és az FMK-val megcsinálta a saját nyelvtörvényjavaslatát, amely szintén nem volt jó, de természetesen a SZNP-é sokkal rosszabb volt. Mi is kidolgoztunk egy nyelvtörvényjavaslatot, de azt a parlament azonnal elutasította. Amikor megtárgyalásra került a nyelvtörvény, abszolút nem volt biztos, hogy valamelyik átmegy. Nagyon képlékeny volt a helyzet. Nagyon vad volt a hangulat. Sőt, amikor a nyelvtörvényt tárgyalta a parlament, ezek a mindenféle nacionalista körök, a Matica meg a Szlovák Nemzeti Párt, mivel Pozsonyban nem találtak elég támogatót, hát a környező városokból, Tapolcsányból, Nyitráról meg Surányból hozták az embereket buszokkal. Amikor tárgyaltuk a nyelvtörvényt, már jó este volt, akkor már többezres tömeg volt a régi parlament épülete előtt. Ugye a törvény azt mondja, hogy a parlament ajtajától csak 150 méterre lehet sztrájkolni, ám mivel ezt a rendőrség nem tudta betartatni, a tömeg rányomult a parlament kapujára. Mi láttuk, hogy baj van. Páran lementünk ehhez az ajtóhoz körülnézni, meg a balkonról kinéztünk, hogy mi van. Hát ott őrjöngött a tömeg. Aztán lementünk az ajtóhoz, és ott hallgatóztunk. Mert az ajtón a kiabálás áthallatszott. És ahogy ott álltunk, Csáky Pali meg valaki, egyszer csak egy fejsze foka szakította át a vastag tölgyfa ajtót. Odáig jutott a dolog, hogy fejszével támadtak. És akkor már nem volt mindegy, elrohantunk. Azonnal vége lett az ülésnek. Akkor, ugye, szökni kellett. Ezen az ajtón kimenni nem lehetett, mert ott állt a tömeg. De pár tíz méterrel odébb volt a kocsifeljáró az udvarra. Azon keresztül mentek ki a képviselők, és már ott is várták őket. Azt hiszem, Harna Pista csak úgy tudott megszökni, hogy fölugrott az ott parkoló autók egyikének a motorházára, és az autók tetején végig elfutott a tömeg elől. Persze köpködtek, dobáltak. Mi pedig mivel a Szabó Rezső bácsi ismerte a dörgést, a pincén keresztül vitt ki minket, s a Szentháromság-templom mellett lévő parkoló udvarán jöttünk ki a pincén keresztül. De már ott is vártak, már ott is köpködtek. Lehettek vagy 40-50-en. Én Ásványi Laci bácsival jöttem ki, aztán beültünk a kocsiba és gyorsan elindultunk haza.
