Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)
Himmler György
HIMMLER GYÖRGY 162 emberekkel, irodalmárokkal, néprajzosokkal, írókkal, sok mindenkivel, akik rányitották a szememet mindarra, ami körülöttünk történik.- Mikor is volt ez?- A hetvenes évek első felében voltam gimnazista, a második felében pedig egyetemista Pozsonyban. Itt is kaptam sokféle ösztönzést. Szinte elsős koromtól ott voltam a József Attila Klub körül Szarka Lacival és másokkal, akik akkoriban szervezték a klub rendezvényeit, műsorait. Persze nemcsak Pozsonyban mozogtunk, hanem gyakran eljártunk Pestre is, ahol összejártunk az ELTE hallgatóival. Pesten szabad szellemiséggel, egy egészen más mentális közeggel találkoztam. Az egyetemi klubok levegője más volt, mint a hivatalosság fullasztó levegője. A hetvenes és nyolcvanas évek klubmozgalmi életében szerepeket is vállaltam. A nyolcvanas években mint a párkányi Balassi Klub vezetője a klubtanácsnak is elnöke voltam.- Milyen klubtanácsról van szó?- Létezett a Csemadok kebelében egy klubtanács, amely a közművelődési klubok szervezőit, vezetőit fogta össze. Ennek volt a tagja Tóth Lajos, a sellyei Vörösmarty Klub vezetője, Bajnok István, Hornyák István, Csáky Károly, Puntigán József és sorolhatnám a neveket. Próbáltuk függetlenné tenni a kezdeményezést az akkori Csemadok hivatalos irányvonalától, az ott ülő csinovnyikok azonban igyekeztek ellenőrzés alatt tartani ezeket az informális folyamatokat, mi pedig próbáltuk a mozgásterünket bővíteni, és szabad szellemiségű rendezvényeket, táborokat szervezni. A Nyári Művelődési Táborokról beszélek, amelyek legtöbbször Örsújfalun valósultak meg vagy Somodiban. A gimesi táborok is emlékezetesek voltak, ezeket már akkor is a nyitrai egyetemisták szervezték. Itt adott találkát egymásnak az a 200-300 ember, aki minden ilyen rendezvényen megjelent akkoriban. A nyolcvanas évek vége felé már egészen ellenzéki hangulata volt a mozgalomnak. Mondhatnám azt is, hogy törvényen kívüliek voltunk, mert hát nem mentünk el a pártbizottságra megkérdezni, hogy milyen rendezvényeket szervezhetünk, hanem összeültünk néhányan és megterveztünk, megszerveztük ezeket a művelődési táborokat.- Voltak-e ütközések közöttetek és a Csemadok-vezetők között? Kaptatok olyan visszajelzéseket, hogy ezt már mégsem kellett volna?- Persze, többször is előfordult ilyen, mert a Csemadok a hivatalosságot képviselte, és nekik megmondták a pártszervek, hogy meddig lehet elmenni és meddig nem. Mi azonban ettől relatíve függetlenül működtünk, bár formailag ugyan a Csemadok kebelében működött a klubtanács. Akik ott összegyűltünk, sokkal szabadabb elvű, szabadabb gondolkodású, nyitott emberek voltunk, s nem nagyon hagytuk magunkat bepréselni a hivatalosság ketreceibe. Érdekes volt megfigyelni, hogy a csinovnyikok mennyire nem tudtak mit kezdeni az idealizmusunkkal.- Akkoriban Magyarországról rendszeresen hívtatok előadókat, legalábbis a népnemzeti ellenzék tipikus képviselőit, akik sűrűn megjelentek ezeken a nyári művelődési táborokon. Kit emelnél ki ilyen szempontból?
