Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)
Gyurgyik László
hallgatni. Emlékszem, pont vizsgára mentem, elsős voltam, mondom, vizsga után lesz időm, hiszen délig lemegy a vizsga. Érdekes volt, hogy a Februárkára kellett menni, és ott meg nem tudtak arról, hogy most nekem náluk jelenésem van. Viszont pár nappal később megjelentek Ipolyságon. Valószínűleg sokszor káosz volt a szervezési tevékenységükben.- De ez neked aztán az egyetemi éveid alatt nem jelentett nehézséget?- Hát volt egy nagyon kellemetlen dolog: egy alkalommal a dékáni hivatalban keresett az egyik rendőrtiszt. Az előadóterembe jött utánam a tanulmányi osztály munkatársa kicsit olyan elnyűtt ábrázattal, hogy a dékánhoz kell mennem. Nem nagyon tűnt hihetőnek, amikor a dékán irodájában a titkosrendőr először meakulpázott, hogy most ilyen módon keresett meg, de hogy nem tudott másképpen elérni. A lényeg az, hogy utána volt egy-két ilyen kihallgatás, de egy idő után abbamaradt az egész dolog. Mondhatom úgy, hogy mikor Durayt első alkalommal bevitték, utána voltam benne ebben a szórásban. Mikor már a második alkalommal került be, akkor már nem.- Te 1985-ben végeztél, utána hogyan folytatódott az életpályád?- Igen, 85-ben végeztem az egyetemen, és utána a pozsonyi agrárgazdasági kutatóintézetben dolgoztam. Volt annak egy társadalomtudományi részlege, ahol szociológusok, politológusok közgazdászok, közöttük bukott 68-asok is dolgoztak. Egész érdekes dolgokkal foglalkoztunk itt, urbanizációs folyamatokkal, a településszerkezet változásaival, de az agrárszférában bekövetkezett munkahelyi balesetek elemzésével is. Kérdőíves kutatásokat csináltunk, szövetkezeteket mértünk fel. Azért esett a választásom erre a helyre, mert az egyetemi éveim alatt a Szlovák Tudományos Akadémia Szociológiai Intézetében segédmunkatársként voltam ösztöndíjas, s ez hozzásegített ahhoz, hogy átlássam a lehetséges szociológiai munkaköröket. Eleve láttam azt, hogy számomra leginkább elfogadható munkahelyet az ágazati intézetek jelenthetnek, pont olyanok, mint a mezőgazdasági minisztérium említett kutatóintézete.- Ezeken a helyeken sok értékes ember lehetett elszúrva, mert itt nem voltak annyira szem előtt.- így van. Látni kell, hogy az 1968 utáni időszak egyik jellemzője az volt, hogy voltak munkahelyek, amelyek határozottan ideológiai helyek voltak. Az akadémia többé-kevésbé ilyen volt. Ott nagytakarítást végeztek. Viszont az ilyen ágazati munkahelyeken jó számban voltak olyanok, akiket 68 után kicsaptak a pártból, de itt még úgy ahogy ellehettek. Például volt egy idős kolléga, akit a körön belül docensnek hívtak, mert 68-ig az egyetemen politikatudományt tanított, ám túl aktív volt 68-ban. Szintén volt egy másik kolléga, szociológus, akit annak idején az akadémiáról küldtek el, némi kitérő után idekerült. Ide még azért befért, mert ezt ideológiailag még a legkevésbé kötött szellemi munkahelyek egyikének tekintették.- Meddig voltál ebben az intézetben? 147 GYURGYIK LASZ
