Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)
Gyurgyik László
GYURGYÍK LÁSZLÓ 144 - Volt egy nagybácsim, akihez nagyon gyakran ellátogattunk, kétszáz méterre lakott a feleségével tőlünk, és ő nagyon intenzíven érdeklődött a politikai kérdések iránt. Amikor ötven méterre voltam a házuktól, már hallottam, hogy bömböl náluk a Szabad Európa, amely így az én tizenéves koromban rendszeres információforrás volt számomra, az Amerika Hangjához hasonlóan. Ezek a rádióállomások nagymértékben formálták a véleményemet arról, hogy milyen is ez a társadalom, mi az, ami elfogadható belőle, s mi az, ami nem.- Légy szíves, mondjál valamit az iskoláidról is. Milyen emlékeid vannak az alap- és középiskolás éveidről?- A város központjában laktunk, az alapiskola szinte a szomszédban volt. Az alapiskolából inkább a felső tagozatos éveim maradtak számomra emlékezetesek. Volt néhány jó tanárom, akikre visszaemlékszem. A történelem, a matematika és a fizika, ezen belül pedig elsősorban az elektrotechnika érdekelt. A kísérletek, a logikus gondolkodás és múltunk megismerése vonzott. De ehhez kellettek olyan személyiségek, akik ebbe az irányba tudtak vezetni. A gimnázium és az alapiskola épülete akkor még egymás mellett voltak, így a gimnáziumot szinte ugyanott folytattam, ahol az alapiskolát befejeztem. Itt már inkább a fizika és a matek volt az, ami megfogott. Érdekes módon még az osztálytársaim között is többen voltak, akiket szintén ezek a tárgyak vonzottak, s a szokásos délutáni időtöltéseink mellett olykor matekoztunk is együtt.- Hogyan alakult tovább az életed az érettségi után?- 1973-ban érettségiztem. A gimnáziumi éveim alatt nem alakult ki egyértelműen, hogy mit is szeretnék ezután csinálni, tanulni. Ugyanúgy érdekeltek a természet-, mint a humán tudományok. És talán a nyelvek a legkevésbé. A gimnázium után a pozsonyi műegyetemre, elektrotechnikára jártam fél évig. Ezt otthagytam, és utána volt még egy kisebb kalandozásom, két évig jártam egy kétéves felépítményire, egészségügyi szakközépiskolába röntgenlaboránsi szakon. A szakközépiskola elvégzése után megszólított a kétéves katonai szolgálat a nyugat-csehországi végeken, Stríbro városkában, és utána kerültem fel Pozsonyba. Ott dolgoztam, és bekapcsolódtam a József Attila Klub munkájába. Sőt egy ideig nem formális vezetője voltam a klubnak.- Mikor volt ez?- 1978 őszén jöttem vissza a katonaságtól, és utána már huzamosan Pozsonyban voltam. Ekkortól kapcsolódtam be a JAIK munkájába, s rövid időn belül a jogvédő bizottsággal is kapcsolatba kerültem.- Már egyetemistaként?- Nem, ekkor röntgenlaboránsként dolgoztam.- Kik voltak akkor a JAIK körül?
