Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)
Grendel Lajos
GRENDEL LAJOS 134 - Gondolom, nem arról beszéltetek a politika kapcsán, hogy mi lesz a rendszerváltás után. Hiszen, mint magad is mondtad, akkor igazából nem lehetett látni a rendszer végét. Ha jól sejtem, inkább arról volt szó, hogy a rendszer keretein belül mit lehet tenni, a rendszer kereteit hogyan lehetne fellazítani?- Igen, pontosan erről volt szó. Persze nem biztos, hogy mindenki így gondolta. Én azt hiszem, hogy Tóth Karcsiék, Ollós Laci, Sándor Nóra azért ebben radikálisabbak voltak. Én nem hittem abban, hogy a rendszer megváltozhat. Én abban hittem, hogy - ugye 68 volt az ifjúkorom alapvető, meghatározó élménye - valami hasonló folyamat játszódhat le ismét. Erre mutatott az is, ami a Szovjetunióban kezdődött akkoriban Gorbacsovval, ami a Szovjetunióban zajlott a nyolcvanas évek második felében.- Most, ahogy ezt mondtad, hogy Karcsiék radikálisabban gondolkoztak, jut eszembe, hogy neked köztes szereped lehetett. Volt egyrészt a 68-as nemzedék, amely még hitt abban, hogy a párt meg tud újulni, és tulajdonképpen a rendszerváltást is úgy képzelték el, hogy azt a párt vezényli le. És volt egy másik tábor, a Karcsiék, akik sokkal radikálisabban gondolkodtak. S ezt a kettősséget tükrözte az a két memorandum, amely ekkoriban megszületett. 1988-ban Karcsiék megfogalmazták a maguk memorandumát, amit nem is a pártnak adtak át, hanem az állami szerveknek. És ezt te aláírtad. De aláírtad azoknak a 68-as csemadokosoknak is a memorandumát, akik viszont a pártnak adták át a saját javaslataikat. Te mind a kettőt közel érezted magadhoz?- Persze, mind a kettőt, azért írtam alá. Nem hittem abban, hogy jön egy radikális rendszerváltás. Én tulajdonképpen csak 89 végén kezdtem abban hinni, hogy tényleg rendszerváltás lesz, és nem a régi rendszernek valamilyen átszabása.- A nyolcvanas évek végére esik a PEN Klub megalapítása is. Mondjál erről valamit! Arról én nagyon keveset tudok, mert nem vettem részt benne, azt Balia Kálmán szervezte. 89 tavaszán kezdte Balia Kálmán szervezni a szlovákiai magyar PEN Klubot, s szlovákiai magyar írók lettek volna a tagjai. Az egyik FIK-találkozón kezdeményezték, azon én nem vettem részt, nem voltam itthon, nem is tudtam róla, vagy elfelejtettek szólni nekem. Közben elkezdett a szlovák PEN Klub is újjáalakulni, és engem beválasztottak a szervezőbizottságba. Ebből nézeteltérések is származtak, mert Balia Kálmán és Tóth Karcsiék azt hitték, hogy hátba támadtam őket azzal, hogy a Peter Zajac szervezte PEN Klubhoz csatlakoztam. De végül is aztán a szlovákiai magyar PEN Klub kezdeménye befulladt, és a magyar írók egy része is később a szlovák PEN Klubnak lett a tagja, melynek aztán a kilencvenes évek végén néhány évre én az elnöke is lettem.- 1988-89-ben te több memorandumot aláírtál, s azon kevés szlovákiai magyarok egyike voltál, aki aláírta a Néhány mondatot is. Történt ez néhány héttel azt követően, hogy Érdemes Művész címet kaptál. Ez számomra nagyon furcsa dolog, mondjál erről valamit. Ez a korabeli világ abszurditása, vagy mit lehet erre mondani?
