Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)
Gombik Róbert
- Igen. Két és fél-három évig nagyon intenzív volt.- Mikor tartóztattak le másodszor?- 1978. február 28-án.- Miért?- Mert nem fértünk a bőrünkbe. Hát ez nagyon komoly volt. Reggel megállt a Volga a plébánia előtt, följöttek, csöngettek, titkosrendőrség, házkutatási parancs, és mindent átkutattak. Aztán Komáromba mentünk, ott volt egy garzonom az édesanyám után. Ott is elvégezték a házkutatást, ott se találtak semmi komolyat. Az írógépeket lefoglalták, persze a vallásos irodalmat, azt el is kobozták, nem is adták vissza. Többsége Rómából volt, szentírások és más könyvek, tanulmányok.- Le is tartóztattak?- Igen.- És mennyi ideig tartottak fogva?- Ez nagyon érdekes. Hogy mi is volt a háttérben, az kiderült a Nemzeti Emlékezet Intézetének archívumából. A csehek hátráltatták a szlovák titkosrendőrség aktivitását, mert ők minket totálisan likvidálni akartak. Bezárni, hogy mindenkinek elmenjen a kedve. Tíz évig terjedő börtönbüntetés volt a felső határ a büntetőtörvény 98-as paragrafusa alapján. Csakhogy két hónappal azelőtt volt Husák Nyugat- Németországban, ahol kijelentette - az újságírók, ugye, zaklatták a Charta miatt -, hogy a Charta miatt soha senki nem volt és nem lesz elítélve Csehszlovákiában. Tudjuk, hogy Havelék aztán fél év múlva hivatalosan nem a Charta miatt voltak elítélve. Más koholt vádak voltak. Aztán amikor letartóztattak bennünket, a Szabad Európa minden két órában hírt adott rólunk. Nagy volt a nyomás a hatalomra, Pavel Kohout azonnal bement a rendőrségre, először engem és minket tartóztassanak le, mondotta. Én adtam oda nekik a Chartát. Védelmünkre kelt több más chartás is. S Prága sem akarta kiterjeszteni a Charta körüli őrületet Szlovákiára. Nem akarták a szlovák állóvizet felkavarni. Nem kellettek nekik hősök és vértanúk Szlovákiában. Bár a tárgyaláshoz már minden el volt készítve.- Emeltek vádat vagy csak fenyegetőztek vele?- Emeltek vádat. Két napig voltunk előzetesben, mondhatom, ott nagyon jól éreztem magam. Aztán átvittek a Justicsákba. Úgy nézett ki, hogy onnan ki nem jövünk sokáig. Két nap után azonban, nagy meglepetésünkre, szabadon engedtek. Prága nem egyezett bele a perbe. Kivette a szlovák titkosrendőrség kezéből az ügyet. Később aztán hívtak kihallgatásra. A vád megmaradt, a mai napig nem vonták viszsza. A mai napig ott van a vádirat valahol.- Te nem kezdeményezted a visszavonást? 119 GOMBÍK RÓBERT
