Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)
Gombik Róbert
GOMBÍK RÓBERT 110 - A tanárok szakmailag jók voltak. A szellemi fejlődésünkkel akkor sem törődtek, akárcsak ma. Abban az időben már sokat olvastam.- Miket olvastál?- Először, a gimnázium előtt vadnyugati regények voltak, a Winnetou, Old Shatterhand. Tetszett, hogy az igazságért és a szabadságért harcoltak. Túl korán kezdtem olvasni a nagy klasszikusokat. Teljesen elragadott például Dosztojevszkij. Minden könyvet elolvastam. Nagy befolyással volt rám a Pompei, egy város utolsó napja című könyv, aztán Sienkiewicztől a Quo Vadis, Mike Waltari könyvei és más hasonló történelmi könyvek, amelyek főszereplői keresztények voltak. Ez és az imádság tett olyanná, amilyen vagyok. Igyekszem szeretni Istent és szolgálni, segíteni embertársaimat. Ebben az időben kezdtem olvasni a bibliát. Édesanyám is nagyon sokat olvasott, jegyzetelt, több füzetet teleírt, amelyeket még most is olvasgatok, mivel aktuális és mély gondolatokat tartalmaznak. Csodálom édesanyámat, sok mindent neki köszönhetek, de édesapámnak is, mert ő is nagyon tehetséges ember volt. A komáromi postát ő alapította, ő vezette. Az igazgatói posztról, amit természetesen fölkínáltak neki, lemondott. Nem akart soha vezető lenni, én sem.- Otthon volt könyvtáratok?- Volt, de szegényes. Könyvtárba jártunk. A különleges könyveket a könyvesbolt tulajdonosa, Ďumbier úr szerezte meg.- Magyarul olvastál vagy szlovákul, vagy vegyesen?- Vegyesen.- És milyen könyveket szerettél inkább, a magyarokat vagy a szlovákokat, mármint olvasni?- Cseheket. A cseh fordítások voltak a legjobbak, és azokat szerettem. A szlovák iskola nagyon sok-kárt tett bennem. Hiányosságaim voltak a magyar történelemből és irodalomból. Beszereztem a lexikonokat a magyar történelemről, és a sok munkám mellett igyekeztem pótolni a hiányosságaimat.- Elmentél Zsolnára, azt mondtad, hogy Zsolnára jelentkeztél.- Még valamit szeretnék a gyerekkoromból megemlíteni, az 56-os forradalmat. A szüleim másként gondolkodók voltak. Arra emlékszem, hogy édesapám rendszeresen beszámolt a történtekről a családban, és aztán láttam a képeket a kirakatokban, a fölakasztott embereket meg mindenféle ilyen szörnyűséget. A forradalom első napjaiban is szokásom szerint kimentem a Duna-partra, ahol a gáton fel voltak sorakozva a csehszlovák tankok, és az ágyúcsöveik a túloldalra, Magyarországra voltak irányítva. Sírva jártam közöttük és kértem, menjenek vissza a kaszárnyákba.- A csehszlovák hadsereg volt felsorakozva, tehát ott álltak a határon?