Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)
Gombik Róbert
GOMBÍK RÓBERT 108 De nem tudott szlovákul, így hiába próbálkozott Újvárban telefonistaként. Beteges volt, és ez kihatott arra, hogy gyerekkoromban megtanultam mindent önállóan csinálni. Igen korán önállósultam. Édesapámmal elég gyakran főztünk, édesanyám kezelésen volt, vagy fürdőben nagyon sokszor, és így főzni is megtanultam. Mikor Zsigárdon voltam, az első időben igen sokat főztem, míg volt kutyám. Együtt ettünk. Aztán mikor nem volt, akkor már nem főztem.- Ez hogyan függ össze a kutyával, a kutyának is kellett főzni?- Egy személyre nem tudok főzni. Mindig annyi volt, hogy ketten ettük két-három napig.- A családod egyébként honnan van, már úgy értve, hogy a dédszüleid meg a nagyszüleid mivel foglalkoztak?- Ők földművesek voltak Tardoskedden, az édesanyám részéről a nagyszüleim Barton laktak. Nekik igen jól ment a soruk, mert a nagyapámnak malma volt.- Birtoka is volt?- Volt valami, igen. Nem nagy, de volt. Molnár volt, és azoknak általában jól ment a soruk. Gyerekkoromat, a szünidőket mindig náluk töltöttem Barton. Libákat, kecskéket is legeltettünk, és a természetet megszerettem.- És Tardoskedden, ott valami nagyobb birtok volt?- Nem volt túl nagy, csak pár hektár. A tardoskeddi nagyszülőket nem ismertem. Nagyapám 1939-ben halt meg. Üküknagyapja értékes és kiváló ember lehetett, mert Mária Terézia nemesi rangra emelte. A nagymamám 53-ban meghalt.- Aztán eladtátok a földeket, vagy még mindig megvannak?- Tardoskedden másfél hektár földje van mind a három testvérnek. Nem bővelkedtünk anyagiakban, de mindig megvolt, ami kellett. Szüleim 1944-ben Gádoron laktak, ahol a bátyám születetett. Az oroszok olyan gyorsan elfoglalták a várost, hogy a szüleim csak „egy szál gatyában” mentették az életüket. Ekkor változott meg az életfilozófiájuk és többé soha földi kincseket nem gyűjtöttek. Boldogan éltünk, mert szeretetben éltünk. így tudtuk elviselni édesanyám betegségét. Harmincéves korában jött az első infarktusa, aztán gyorsan a második, harmadik, és 58 éves korában meghalt. Amit nagyon sajnáltam, mert mások, ugye, ha már plébániára kerültek, ott volt az édesanyjuk, és nekem ezzel sok problémám volt. Egészen másként alakult volna az életem, ha lett volna ilyen hátterem. Megtanultam mosni, sőt a szemináriumban vasárnap délutánonként stoppoltam a zoknijaimat, abszolút önálló voltam. Tizenegy éves koromban már egyedül utaztam.- Az iskoláid hol kezdődtek?
