Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)

Zászlós Gábor

ZÁSZLÓS GÁBOR 776 Iák Laci, Fehér Tibi és én. (...) Ekkoriban találkoztam a jegyzőségen Világi Osz­kárral, Mórocz Ancsival, a mostani járásbíróság elnökével. A főnökük, Kovács fő­jegyző úr egy nyitott ember volt. Mi itt rengeteget vitáztunk mindenféle változá­si lehetőségekről, beszéltünk irodalomról, színházról. Sokan emlékeznek arra, hogy akkoriban korlátozták évi 2 látogatásban a magyarországi utakat, korlátla­nul csak csoportosan lehetett Magyarországra menni. Dunaszerdahelyen Ba­­culák doktornő kezdte szervezni ezeket a csoportos utakat, sokat jártunk Győr­be színházba. Nagy élmény volt Markó Iván.- Kik voltak még ebben a körben?- Én Világi Oszkárt mint szakmabelit ismertem meg. A jegyzőségre jártam intéz­kedni, írt az ember egy-egy adásvételi szerződést, amit ők jegyeztek be. Abban az időben sem Szigeti Lacit, sem Hunöíkot, sem Barakot nem ismertem. Az én baráti köröm teljesen más baráti kör volt. Maradtak a volt pozsonyi útitársak, akikkel szerdánként összejártunk. Egy másik társaság a szomszédokból alakult. Időközben munkahelyet váltottam. A Dunaszerdahely melletti hodosi szövetke­zetbe mentem át dolgozni. Akkor Píver Dezső bácsi volt az elnök, aki már az idő­sebb korosztályhoz tartozott, nyugodtabb légkörben dolgozhattam. Volt az iro­dám ajtaján belül Somos Pétertől egy versidézet, akkor én még nem tudtam, hogy ő a Hunčľk Péter. Itt ért engem végül is 1989.- Ez hogyan ért téged?- Úgy ért, hogy egyszer csak meglátogatott otthon egy este Világi Őszi Szigeti Lacival. Természetesen figyeltük az eseményeket a televízióban, az ember meg­hallgatta az összes hírt a rádióban.- Melyik este volt ez?- Ez még nagyon friss volt, novemberben volt valamikor. Kérdezték, lennék-e képviselő? Én természetesen a városi testületre gondoltam Dunaszerdahelyen. Mondtam, hogy jó. De hogy nem oda. Ültünk, ültünk, aztán mindig hozzátettek valamit, fokozatosan adagolták. Végre kibökték, hogy nem a városba, hanem a parlamentbe. Ezt az ember el sem tudta volna képzelni. Mi az, hogy a parla­mentbe? És az i-re az tette fel a pontot, hogy azt gondolták, hogy majd én le­szek az alelnök. Közölték, hogy ők most jöttek Pozsonyból, és embereket kell javasolniuk. Az én reakcióm erre az volt, hogy majd megbeszélem a Zsuzsával. Nyilván, nem mondhattam azt, hogy igen, vagy nem. Hát mondanom se kell, hogy nem sokat aludtunk aznap éjjel. Végül is igent mondtam.- És képviselő lettél...- Képviselő lettem a Szlovák Nemzeti Tanácsban, és emlékszem rá, hogy Ivan Čarnogurský mellett ültem. Életemben először vettem részt az ülésen, hát mit mondjak, csak kapkodtam a fejemet, hogy ki, mit beszél, borzasztó volt. A par­lament egyik alelnöke, akit én követtem a funkcióban, Nagy Kázmér volt, ő előt­te kereskedelmi miniszter volt, gyakorlatias ember. Schuster volt akkor a parla-

Next

/
Oldalképek
Tartalom