Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)

Zászlós Gábor

Tőkés László, Zászlós Gábor, Milan Šimečka és Martin M. Šimečka (Fotó: Berta András)

fogadták el - talán másként kellett tanulni a műszaki főiskolán, nem beszélve a művészekről, költőkről. Befejeztük tehát az egyetemet, Zsuzsával hazajöttünk, és Dunaszerdahelyen kezdtünk el dolgozni. Én a fogyasztási szövetkezettel kötöttem szerződést még diákkoromban, tőlük kaptam ösztöndijat, tehát megvolt a helyem. Egy háromszobás panelházba költöztünk, és megkezdtük az önálló életünket. Annak ellenére, hogy a kezdő fizetéseink viszonylag jónak számítottak, rövid időn belül elhatároztuk, hogy mellékkeresetre kell szert tennünk, mert családi házban szeretnénk élni. Az ún. északi lakótelepen sok fiatal házaspár lakott, többükkel a mai napig ápoljuk a barátságot. Akkoriban nekünk járt az Élet és Irodalom folyóirat és a Magyarország, nekik a HVG gazdasági hetilap. Kezdtünk összejárni, cseréltünk újságot, kölcsönösen olvastuk, és egy-egy pohár bor mellett váltottuk meg a világot. Hasonló problémáink voltak, hasonló korú gyerekeket neveltünk. Mint sokan közülük, én is kezdtem kertészkedni a munka mellett. Ez volt akkoriban a mellékkereset lehetősége. Bérelt kert, kertészkedés, termékkel való piacozás. Rövid időn belül a fogyasztási szövetkezettől a légi szövetkezet elnöke, Andrássy Sándor hívott magához dolgozni. Akkoriban kuriózumnak számított, hogy a légi szövetkezetben 23 főiskolát végzett ember dolgozott. Kinézett engem magának, a Károly Egyetemen végzett jogászt akart alkalmazni, megjegyzem, nagyon jó fizetéssel. Akkoriban a mezőgazdasági területen ritkán lehetett jogászt találni. A Csallóközben hárman voltunk: Pol-ZÁSZLÓS GÁBOR