Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)

Világi Oszkár

- Igen. Azért a politikában továbbra is jelen voltam. Az FMK elnökségi tagja voltam, és utána még egy választást is abszolváltunk.- Még egy személyes kérdés: a családod hogyan viselte mindezt?- A feleségem és a lányom is mellettem álltak. Aztán amikor a fiam született 97-ben, akkor már többet voltam otthon. Bálint erősen ragaszkodott ahhoz, hogy együtt legyünk. Ugyanakkor még most is sokat vagyok távol. Ami a politikából megmaradt: mindig is erős elkötelezettséget éreztem a magyarság iránt. Szerintem a kisebbségnek a legfontosabb az erős belső tartás - de ugyanakkor gazdasági erővel is rendelkeznie kell. Homokból nem lehet várat építeni. Nem lehet csak arra várni, hogy majd valamikor valaki ad valamit. Építkezni kell. Az a jó, ha az ember képes maga kitermelni a javakat, így szert tehet olyan erőre, hogy eldöntheti saját életkörülményeinek a milyenségét. A mai politikánk arra épül, hogy mindig valakihez igazodik. Az az igazi politikai erő, amikor az ember független tud maradni mindenféle külső befolyástól, amely nem az ő érdekeit szolgálja. A szlovákiai magyarságnak ki kell építenie az intézményeit, és képesnek kell lennie arra, hogy ezeket részben önerőből is fenn tudja tartani. 94-ben azt mondta nekem egy zsidó ember: Világi úr, bárhogy van, a kapitalizmus pénz nélkül nem működik! Egy közösség, amelynek hiányzik a gazdasági háttere, nem tudja magát fenntartani, az elveszett Ezért fontosak azok a kisebbségi magyarok, akiknek módjukban áll anyagilag támogatni ügyeket és programokat. Sajnos, azt tapasztalom, kevesen hajlandóak a sajátjukból a közösre áldozni. Pedig csak így fog menni!

770 - Aztán menő ügyvéd lettél, az irodátok sikeres lett.

(A beszélgetés 2009-ben készült.)

Az FMK sajtótájékoztatója 1990-ben - Világi Oszkár, Sándor Eleonóra, Hunőík Péter, Ollós László és A. Nagy László (Fotó: Fórum Intézet archívuma)