Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Varga Sándor
hogy az én tapasztalataim az 1961-1966 közötti diákéveimre vonatkoznak. Később a helyzet ezen a téren is bizonyára változott. (...)- Előtted volt levéltáros végzős magyar?- Az előttem lévő évfolyamban végzett Lakatos Vera, aki a végzés után a komáromi Járási Levéltárba került. Két évvel előttem járt Kocsis László, aki a pozsonyi levéltári szak mellett Prágában a turkológia szakot is végezte. Ő a végzés után diplomáciai szolgálatba lépett, és mint egyes keleti nyelvek ismerője, több közel-keleti ország csehszlovákiai nagykövetségén teljesített szolgálatot. A rendszerváltoztatás után pedig a csehországi magyarok szervezetének egyik vezetője lett, tudtommal még ma is az. Utánam egy évvel később végzett Kiss Jóska, aki velem egy időben magyar-orosz szakon kezdte tanulmányait. Az első évfolyam után lépett át a levéltáros szakra, vállalva az évvesztést, az első évfolyamtól végezte ezt a szakot. A többi, utánam végzett magyar levéltárosról nincs pontos áttekintésem. De tudom, hogy köztük volt Püspöki Nagy Péter is. (...)- Mikor elvégezted az egyetemet, hol kaptál állást ? A szakmai karriered hogy alakult?- Az egyetemen 1966-ban diplomáztam. (...) A Levéltári Igazgatóság főnöke, Jozef Chreňo, többször beszélgetett velem, és kikérdezte a viszonyaimat. Közölte velem, hogy engem a végzés után szívesen látna Komáromban, az ottani Járási Levéltárban, mivel bírom a magyar nyelvet, és a régebbi korok iratainak a feldolgozása is közel áll hozzám. Már hosszú ideje úgysincs ott szaklevéltáros. Előttem egy évvel végzett Lakatos Vera, akiről már szóltam. Őt is Komáromba irányították. Tehát amikor én 1966 júliusában oda kerültem, ő már egy évet ott ledolgozott. Engem maga a főnök vitt le a szolgálati Tatra 603-as kocsijával Komáromba. Ez a szokatlan eljárás természetesen mindjárt bizonyos ellenszenvet is kiváltott a helyi vezetőkben. Úgy tekintettek rám mint a főnök protezsáltjára, holott nem én kapaszkodtam ez után az állás után. Az igazság az, hogy én szerettem volna Pozsonyban maradni. Ugyanis megnősültem, és a feleségem pozsonyi lakos volt. Júliusban tehát munkába álltam. Hetényről jártam be naponta busszal. Ez nem tartott sokáig mert szeptember 1-jén be kellett vonulnom egy évre kötelező katonai szolgálatra. (...) 1967 augusztus végén szereltem le, és beléptem újra dolgozni a Járási Levéltárba. Nemsokára ezután beköszöntött 1968.- Volt olyan közeg Komáromban ahol a 68-as mozgalmakba bekapcsolódhattál?- Igen, ilyen volt a Petőfi Ifjúsági Klub (PIK), amely még 1965-ben megalakult, és az események hatására a tevékenysége felélénkült. Akkori vezetője Kiss Mihály volt, aki egyben a járási Csemadok-iroda instruktoraként működött. Többször részt vettem a PIK összejövetelein, ahol kifejtettem a véleményemet a zajló eseményekről. A klub képviseletében részt vettem a szlovákiai magyar ifjúság 1968. április 6-i pozsonyi országos értekezletén, ahol beválasztottak a Magyar 753 VARGA SÁNDOR
