Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Tóth Károly
TÓTH KÁROLY 744 sek, hogy mindenhol hatalmas nagy propagációba kezdett a Matica, és valamifajta népakarat kifejezéseként nagy tömegdemonstrációt szervez a parlament épülete körül. Utólag aztán ezek a feltételezések igazolódtak, komoly szándékok voltak erre. Éjszaka a VPN elkezdte mozgatni a saját embereit, akik bent voltak a Matica slovenskában, minél több információt próbáltak tőlük szerezni, hogy másnap mi készülődik. A kicsi dolgok, melyek azelőtt senkinek sem tűntek föl, komoly kontextusba kerültek, komoly problémákká váltak.- Meg lehetett szerezni, hozzá lehetett jutni ezekhez az előkészített anyagokhoz?-A fölhívásokhoz igen, ami a járásokhoz érkezett, ahhoz igen, arra emlékszem, hogy az még aznap éjszaka bekerült néhány. Másnap a tüntetést letiltották a parlament épülete előtt, és valahova a várba helyezték át. Kis tömegtüntetés lett, nemzeti jelszavakkal. Nem, fordítva, a várba helyezték föl a Matica közgyűlést, és a tüntetés pedig lent maradt a parlament épülete előtt, így nem tudott a kettő összekapcsolódni, mert földrajzilag máshol volt, a várat pedig körbevette a rendőrség, és a Matica közgyűlésén megjelent az egész VPN-vezetés. Következésképpen a Matica slovenská csak egy normális közgyűlést tudott tartani. Tényleg, Nagy László és Gyurovszky László érdeme volt az, hogy egy éjszaka leszerelték az egészet. A VPN-ben, a belügyminisztériumban, az égvilágon sehol sem figyeltek oda ezekre a mozgásokra.- Akkor még egy, ezzel lehet, hogy valahol összefüggő jelenségre kérdeznék rá, a Pravdában egyszer megjelent egy kis hír, nem is olyan kis hír, mely azt adta hírül, hogy Dél-Szlovákiában a magyarok autonómia kikiáltását tervezik. S erre annak idején az FMK nagyon gyorsan reagált. Ismered ezt a történetet?- Igen. Ez az első hétnek volt a történése, amikor világosság vált, hogy eléggé komoly a súlya a magyar politikai reprezentációnak az egész szlovákiai átalakulásban. Erre volt ez reakció, hogy a szlovák közvéleményt valamiképpen fölrázzák, magyarellenes hangulatot keltsenek, s ezzel az ott jelenlévő politikai vezetést, tehát az átalakulásban jelen lévő politikai vezetésnek olyan szándékot tulajdonítsanak, amitől elretten a szlovák társadalom. Tehát ez ilyen célzatos, nagyon tervszerű, kigondolt kis léggömb volt, ami arról szólt, hogy a magyarok autonómiát akarnak kikiáltani Dél-Szlovákiában, és erre mindenképpen reagálni kellett mindenkinek. Azóta is ez zajlik. És reagáltunk mi is. Egyrészt kimondtuk azt, hogy nekünk ebben az átalakulási folyamatban nincs ilyen szándékunk, másrészt pedig, hogy elhatároljuk magunkat, amennyiben lenne ilyen szándék, mert egyébként voltak ilyen hangok a szlovákiai magyarok körében is. Ugyanezt tette a diákszövetség is, s tudomásom szerint néhány járás is hasonlóképpen viselkedett, vagy a járások is hasonlóképpen viselkedtek. De érdekes jelzés volt, mert a közvéleményt viszont elég sokáig foglalkoztatta a téma, tehát nem elégedett meg ezzel az egyetlen nyilatkozattal. Gyakorlatilag máig se hiszi el. (...) (A beszélgetés 1996-1997-ben készült.)
