Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Tóth Károly
még egy tizenharmadikot. Nem tudom melyik volt az egyébként, a kisebbségi pont volt a tizenharmadik. Ezzel lett első ízben megfogalmazva az, hogy a nemzeti kisebbségek jogállása az egyenlőség és az egyenrangúság elvén kell nyugodjon. Ehhez törvényes kereteket kell biztosítani. Ez egy egymondatos megfogalmazás volt, ez november 25-én került a nyilvánosság elé, és gyakorlatilag erre alapozódott a mi együttműködésünk kisebbségi kérdésekben. December végére, amikor a parlamenti átalakítások zajlottak, kooptálások meg egyebek, illetve január elején, amikor megtörténtek ezek, világossá vált, hogy ezen az egymondatos szinten nem maradhat ez a célkitűzés, ezért egy komolyabb dokumentumot kell megfogalmazni, ami részben a szlovák közvélemény előtt világossá teszi azt, hogy kisebbségi jogok tekintetében milyen közös álláspont alakítható ki a szlovák-magyar politikai reprezentáció között, részben pedig a magyar kisebbség irányába világossá teszi, hogy a szlovák politikai reprezentáció komoly szándékkal viseltetik a mi dolgaink iránt. Ez volt az indítóoka ennek a közös dokumentum kiadásának. Január 3-án vagy 4- én került sor az első megbeszélésre, meghívtuk az FMK irodájába a Budajékat, és körvonalaztuk nekik, hogy kellene egy ilyen közös dokumentumot kidolgoznunk. Ók először ódzkodtak, de aztán sikerül őket meggyőzni arról, hogy számukra is fontos, a külföld és egyéb megítélés szempontjából, úgyhogy belementek. Kialakult egy közös bizottság, benne volt a Grendel Lajos, a Nóra, Nagy Laci, nem emlékszem pontosan az összetételére. A szövegjavaslattal mi álltunk elő, az a lényeg, hogy ezt el is fogadtuk, és meg is jelent. Na most ez a dokumentum, ennek a fontossága több szempontból érdekes. Az egyik az, hogy született a szlovák-magyar reprezentáció között egy írásban foglalt és aláírt, gyakorlatilag majdhogynem szerződésben rögzített szándék a kisebbségi jogok biztosítására. Abban az időszakban nem volt mindegy és nem volt akármilyen dokumentum, hiszen már ebben az időszakban a VPN központi vezetése komoly nacionalista nyomásnak volt kitéve. A másik fontossága abban volt, hogy eléggé pontosan fogalmazta meg azt, hogy a társadalmon belül a kisebbségi jogokat intézményesen és jogi normákban kell biztosítani, s önmagában egy demokratikus berendezkedés nem biztosítja a kisebbségi jogokat.- Volt ebben a dokumentumban egy érdekes mondat: „A nemzethez való tartozás alapvető emberi jog, a nemzeteket, a nemzeti kisebbségeket és etnikumokat kollektív jogok illetik meg. Ezekből a kollektív jogokból következnek az individuális jogok valamennyi egyén számára. ” Hogy került ez bele?-Alapvetően cél volt az, hogy a kollektív jogokat meg kell jeleníteni a dokumentumban. Az FMK-nak az első elvi nyilatkozatában a kollektív jogokat az individuális jogokból vezeti le, ami rendkívül komoly kérdés volt egy demokratikus modell esetében. Ez a korábbi megfogalmazáshoz képest lőrelépés volt, hiszen kimondta, hogy a kollektív jogok minden egyént megilletnek, aki ezzel élni kíván- Mennyi idő alatt véglegesítődött ez a dokumentum?- A kidolgozása pár napig tartott, a véglegesítése alig tíz percet, szóval fél óra sem volt, a közös bizottság leült és végigment a szövegen, és bekerült a sajtóba, és egyszerre jelent meg ugyanazon a reggelen a Verejnostoan, a VPN napilapjában és a Napban. Ugyanazon a napon jelentettük meg mind a két orgánumban a dokumentumot, tehát eléggé gyorsan kellett véglegesíteni a szöveget. De, 741 TÓTH KÁROLY
