Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)

Takács János†

TAKÁCS JÁNOS 700 lünk meg még néhány helyen, ahol teljesen szuverén módon tudtuk csinálni a dolgokat. De lehet, hogy a gyöngénk is ez volt. (...) így érkeztünk el az önkor­mányzati választásokhoz. Felvetődött a kérdés, hogy honnan legyen pénz az ön­­kormányzati választásokra? Akkor már plakátok kellettek, fényképek, de nem volt pénz. Én, mint gyakorló kofa, nem szégyellem, fóliáztam, kigondoltam vala­mit. Voltak kapcsolataim a Komáromi és Dunaszerdahelyi járásban termelőkkel, szövetkezetekkel, ahonnan a palántákat vásároltam, és mondtam: „Nézzétek, fiúk, én adok nektek kölcsön nem is tudom két vagy háromezer koronát, ve­gyünk ezen zöldséget, nevezetesen paprikát, és a nyereségből, ami lesz rajta, fogjuk tudni finanszírozni az önkormányzati kampányt.” Egy Aviát megpakoltunk paprikával, a Juhász fiú elhozta (most már Juhász Trans), ő volt velünk. Vala­honnan Marcelházáról hoztuk, és azt Lendvay Tibivel, Bolia Karcsival meg a fe­leségek segítségével a füleki és a losonci piacon eladtuk, és abból lett finanszí­rozva a kampány. Két vagy háromezer korona. Kilenc embert jelöltünk Füleken, abból négyen bekerültünk: Reimann Karcsi, Mács Kati, Reszutyík Pista és én. Később, amikor kiesett a harmadik körzetből valaki, nem tudom, ki, akkor még Czikó Sanyi is bekerült. Az első önkormányzati ciklust öt FMK-s képviselővel vit­tük végig 18 együttéléses képviselővel szemben. (...)- Ha megengedi, visszatérek még a 90-es évek elejére, hogyan realizálódott ez helyi szinten? Hogyan jött létre az új két magyar párt, tehát az Együttélés, az MKDM?-Az MKDM-et hagyjuk ki, mert az MKDM Füleken 1994 nyarán alakult meg. Ja­nuárban, februárban elkezdődött az Együttélésnek a zászlóbontása azután, hogy itt volt Duray. Annak idején Somogyiék voltak az Együttélés fő gesztorai, és Durayt meghívták hozzájuk. FMK-szervezőként engem is meghívtak oda, és ott arról nem volt szó, hogy egy új pártot alakítana. Ott inkább csak személyes dol­gokról volt szó. Engemet soha senki nem kért fel arra, hogy az Együttélésben próbáljak, menjek át, vagy ne menjek át. Erről én nem is tudtam, hogy ilyesmi készülődik. Én már csak akkor szembesültem ezzel, amikor megkaptam a kilé­pési nyilatkozatokat. (...)- Ennek az évnek a másik gócpontja vagy problémapontja a Csemadokhoz való vi­szonyulás volt. Hogy zajlott le Füleken? Volt-e vezetőváltás a Csemadokon belül?-A Csemadok füleki szinten is az Együttélésnek a kiszolgáló-szervize volt. (...) Kómár Tibi bácsi meg az a társaság nagyon nagy kárt okozott a Csemadoknak, és nagyon rossz hírneve volt. Utána ez folytatódott még Farkas Lacival, a volt katonatiszttel. Én javasoltam, hogy projektek alapján legyen a kultúra támogat­va, és ne hivatalból adjunk valakinek valamennyi pénzt. Ez a mai napig a régi módon megy. Mi azt javasoltuk annak idején, hogy vagy a Csemadok, vagy a Matica, vagy bárki, pályázzon. Mi az esélyegyenlőséget tartottuk szem előtt, hogy mindenki számára hozzáférhető legyen a támogatás. De ettől még ma is olyan messze vagyunk, mint Makó Jeruzsálemtől. Mert miért kell a Maticának annyit adni, mint a Csemadoknak? Milyen alapon? De ez fordítva is igaz. Néz­zük meg, mit csinálnak, és annak alapján támogassuk őket, ehhez pedig pro­jektumok kellenek. (...)

Next

/
Oldalképek
Tartalom