Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Szilvássy József
vő számítógépeket kaptunk, a Národná obroda meg Párizsban kiselejtezett faxokat. Nos, ekkor érkeztek a hírek arról, hogy az Hearsant Csoport Párizsban csődbejutott, Budapesten sok százmillió forint veszteséget halmozott fel, s valójában azért vásárolták fel a cseh, a szlovákiai és a lengyel lapokat, hogy mielőbb nagy nyereséggel túladjanak rajtuk, s ezzel is csökkentsék hazai adósságaikat. 1996-ban ez be is következett. Egy nap Gruber László - aki ötvenhatos menekültként Franciaországban élt, majd a Hearsant alkalmazottjaként a Magyar Nemzetet és az Új Szót felügyelte, nálunk inkább jó szándékú tanácsadóként, semmint valamiféle diktátorként - bejelentette, hogy az Új Szó többségi tulajdonát egy düsseldorfi német befektetőnek adták el. Következett egy díszebéd a pozsonyi Árkádia étteremben, ahova eljött Henry Morny, a franciák külföldi érdekeltségeinek az igazgatója, és a rossz emlékű francia kalandunk véget ért. Néhány nap múlva felhívott Juro Vereš, és közölte, hogy menjek a Duna utcai Prešporská kúria vendéglőbe, mert ott találkozunk az új német tulajdonosokkal.- Térjünk vissza újra a szerkesztőséghez! Volt valamiféle hatalmi harc ezekben az években?- Semmi különös. Néhányan ugyan riogattak, hogy Miklósi Péter tör a helyemre, de ez nem izgatott, mert egyrészt ő talpig úriember, s ha valamit óhajtott vagy valamivel nem értett egyet, azt mindig nyíltan megmondta, másrészt ő jó publicista és szervező, tehát a lap mindenképpen megfelelő kézbe került volna, de ilyesfajta törekvést én nem észleltem. Tóth Mihály szerintem mindenáron főszerkesztő akart lenni, néha jól megkavarta a dolgokat, még pamfletét is írt ellenem azzal a felhívással, hogy rúgjanak ki. Főleg azóta neheztelt rám, amióta a feleségét, Pákozdi Gertrúdot leváltottam, akivel máig, miként Miskával is, jó barátságban vagyok. Gertrúd talán azonnal megértette, hogy a kialakult helyzet világnyelvet is beszélő kollégát kívánt a gazdasági főszerkesztő-helyettes posztjára. Slezákné Kovács Edit akkor valóban nagy munkát végzett, beindította a Vox Nova Részvénytársaságot, végig bírta a tárgyalások feszített tempóját, s gazdasági szempontból új sínre tette az Új Szót. Akkori szerepe mindenképpen pozitív volt, a későbbi pedig már egy teljesen más történet.- Még mielőtt a német tulajdonosokról beszélnénk, hadd említsem meg, hogy azokban a hónapokban az a hír járta, hogy Duray elég gyakran meglátogat, és nyomást gyakorol rád. Mi ebből az igazság?- Ez azért túlzás. 1990-ben a főszerkesztői pályázat idején felhívott, s azt mondta, ne vegyek részt a pályázaton, legyen Popély Gyula a főszerkesztő, s helyetteseként én szerkeszteném a lapot. Én akkor azt válaszoltam Miklósnak, hogy bárki beadhatja a pályázatát. Máig nem tudom, Popély végül miért nem jelentkezett. Amikor az Új Szó politikai vonalvezetése FMK-párti volt - habár az Együttélés vezetői is kellő teret kaptak, Bauer Edit, Duka-Zólyomi Árpád, Dolník Erzsébet és mások is rendszeresen publikáltak, Miklóssal pedig sok interjút készítettünk-, Duray többször kifejezte rosszallását, például amikor 1994-ben azt szorgalmaztuk, hogy az FMK is kerüljön be a hármas koalícióba, vagy amikor 1996-ban elleneztük a hazai magyar pártok egyesülését, 687 SZÍLVÁSSY JÓZSEF
