Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Szigeti László
ból szinte minden kommunista kikerült, miközben a szlovák kormány meg félig volt kommunistákkal, akkor a Polgári Fórumban, azt hiszem, a Honza Urban meg a Kučera lettek a vezetők, meg Ivan Havel vitt egy pozíciót, de februárban már evidenssé vált, hogy az OF-et indítani kell a választásokon, mert se Havel, se Pithart, senki nem tudott összehozni egy másik pártot. Nem volt egy vízió, ami mögé beálltak volna, mert a víziót november 17-e adta. És ezt nem lehetett megváltoztatni. Tulajdonképpen ez a VPN története is. Innen került ki nagyon sok párt, de nem lehetett az alatt az idő alatt megcsinálni, mondjuk, egy polgári pártot. És ebben a folyamatban Havel arra játszott, hogy támogassa köztársasági elnökként és Pithart is cseh miniszterelnökként az OF jelöltjeit a választásokon. Az OF azután természetesen megszűnt. Jön egy olyan kétéves időszak - Klaus, Mečiar csatározása -, amely ezt az országot fölőrölte és kettéválasztotta.- Havel nemzeti dimenziójáról mit tudnál mondani?- Ez is egy érdekes történettel kezdődik. Egyszer mentem föl hozzá az irodájába, már be volt rendezve az új irodája, az az iroda ahol Husák ült, s először volt egy nagy helyiség, majd egy átmeneti kis váróhelyiség és végül az ő irodája. És a kis váróhelyiségben, mikor egyszer mentem föl, kint volt két fekete mellszobor. Az etika és politika című konferenciának az ajánlatával mentem épp Havelhez. Ennek a konferenciának az ötletét jómagam találtam ki, április elején volt és nagyon sok vendéget hívtunk Európából. Noha Visegrád még nem volt, de meghívtuk Jaruzelskit, Szűrös Mátyást és a konferencia Havel védnöksége alatt folyt. Szerte Európából idehívtunk kb. 140-150 jelentős értelmiségit, föl a pozsonyi várba. S összekötöttük ezt Jaruzelski- meg Szűrös Mátyás-találkozóval. Ez is egy külön történet. Mert Václav betett a delegációjába, és én magyarul tárgyaltam Szűrös Mátyással, amiért Kňažko nagyon odamondott nekem. Hogy mersz te Havel jelenlétében..., de ez is egy külön történet, majd elmondom. Tehát ott vagyok abban az előszobában, az irodájának az előszobájában, és ott van a két mellszobor. Masaryknak és Benešnek volt ott a fekete mellszobra. Mentem be, és olyan humorosan mondtam neki, hogy te Václav, ha legközelebb jövök, azért megtisztelnél vele, ha akkor az egyik szobor már nem lenne itt. Hogy miért, mi bajod, melyik az az egyik? Én mondom, hogy Beneš szobra. S akkor beszéltünk először a dekrétumokról, meg arról, hogy Beneš hogy viselkedett Esterházyékkal, a magyar pártokkal. Német vonalon, német vonatkozásban meglehetősen mély információi voltak Havelnak arról, hogy mi történt nemcsak a prágai németekkel, hanem a csehországi németekkel is, de a magyarkérdésről csak marginális információkkal rendelkezett. Két-három beszélgetésünk volt erről, elmondtam történeteket, hogy a szlovákiai magyarok általában ezt hogy látják, noha én ilyenkor mindig hozzáteszem, hogy a szlovákiai magyarok - az egy kitalált kategória és nem tudom, ki hogy gondolkodik külön-külön. De van itt egy általános ellenszenv a beneši dekrétumokkal szemben. A kassai kormányprogramot is átvettük. És valóban, mikor másodszor mentem, sokat beszélgettünk erről. És amikor legközelebb mentem hozzá, akkor nekem nagyon jólesett, hogy már nem volt ott Benešnek a mellszobra. Levetette. Még kérdezte is, hogy észre vettem-e. Mondom igen. Havel egyértelműen a Masaryk-vonalat képviselte, bár ez nem áll távol a Beneš-vonaltól. Még egy ilyen magyar történet. Egyik szép napon felhívtam Püspöki Nagy Pétert, hogy írjon nekem egyflekkes össze-669 SZIGET! LÁSZLÓ
