Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Bugár Béla
BUGÁR BÉLA 66 - Nálunk az intézetben volt egy-két személy, vallásos emberek, idősebbek, hát akikkel ilyen dolgokról is lehetett beszélni, vallási dolgokról. Ebédidő alatt együtt szoktunk ülni.- Nem álltak kapcsolatban a vezetéssel ezek az emberek?- Nem hiszem, vagy ha igen, akkor igen jól titkolták. Mondjuk, én nem titkoltam azt, hogy én mélyen vallásos ember vagyok, annak tartottam magam. A ZTS-ben is voltak szócsövek, elég volt, ha valaki elejtett valamit, másnap már mindenki tudta. Bármennyire is azt mondjuk, hogy nagy kollektíva volt a Nehézgépipari Művek, a pozsonyi részlegében azért mindenki mindenkiről tudott.- Tehát nem a ZTS-ből kerültek ki azok, akik összevontak téged a későbbi...- Nem. Az megint másképp működött, ugye 89-ben...- Ne ugorjunk előre, mondjuk először azt, hogy a 89-et hogy élted meg...- Ősszel valakim megbetegedett, és a feleségem kolléganője felajánlotta, hogy elmehetünk háromnapos hajókirándulásra Bécsbe. Akkor voltam először Ausztriában. Mikor visszajöttünk, megbetegedtünk, mert hideg volt, és elmentem betegállományba. Otthon voltam és néztem a tévét, és a magyar tévé ugye már fél éve jelezte, hogy valami lesz. Havellal volt beszélgetés meg Duböekkal, voltak ellene tiltakozások, sőt az Új Szóban is megjelentek különféle falusi emberek, hogy miféle disznóság ez, uszít a Panoráma stb. Az ember meg szépen kezdte keresni, hogy mi lehet az igaz, és mi nem. Mondom, hogy akkor így a betegállományban nézegettem a tévét, és kezdett akkor már valami forrni, egyszer csak tüntetés Prágában. Hát érdekelt, hajói emlékszem, hétvégén volt, s elmentem hétfőn munkába, megmondtam a doktornőnek, hogy írjon ki, s fölmentem Prágába. Ismeretlenül, nem ismertem ott senkit, nem szóltam bele a politikába. A fiatalokban jobban benne van a lázadási ösztön. Felmentem megnézni, hogy mi van, s akkor még beszéltek arról, hogy valamit készítenek a kommunista pártvezetők a tüntetők ellen, suttogták, és amikor a Szövetségi Gyűlésben később képviselő lettem, akkor tárgyaltuk például azt, hogy alacsonyan repülő lökhajtásos gépeket akartak a tömeg fölött bevetni, ugye orrvérzés, fülhártya-pattanás stb. Ez is számba jött, és beszélgettek erről, és hogy Pozsony hallgat, mért nem csatlakoznak. És akkor hazajöttem, és akkor a ZTS-ben elkezdődött a fiatalok között a szervezkedés. Megalakult a VPN, én nem voltam az alapítók között, de a tagok között igen. Tudom, hogy jöttek a főiskolások, hoztak röplapokat. A kapuőrök hajkurászták őket, és mi fiatalokként nagyon keményem felmérgedtünk. A főmérnököt hivattuk, mi, az osztályunk, és nagyon keményen nekimentünk. Utána berendelték a milicistákat, és azok őriztek mindent, minden egyes bejáratot.- Ez mikor volt?- Azt már pontosan nem tudom - talán pár nappal a prágai tiltakozás után. Aztán volt a taxis tüntetés Pozsonyban. A taxisok mentek a városon keresztül. Ak-
