Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Szigeti László
A változások eufóriája (Fotó: Fórum Intézet archívuma) o Ni 00< I— LU CD N! 00 utána jött egy ilyen dolog, amely rávilágított, hogy milyen kezdeti stádiumban volt minden. Fönt volt a második emeleten a felesége, aki egyszer csak ott megjelent, mert kialudt a villany és kíváncsi volt, mi történt, mindenki ideges ilyenkor. Bejött és az első dolga az volt, hogy iszonyatosan nekiment Václavnak, hogy milyen embereid vannak, engem beengedtek az első kopogtatásra, azt se mondtam, ki vagyok. Kopogtam, s ezek kinyitották az ajtót. Hogy létezik ez? S teljesen igaza volt. Mert féltette az urát. No most, ez mind azt mutatja, hogy minden olyan kezdeti stádiumban volt. Azon a találkozón nagy vita kerekedett. Ott Pepik Vavroušek terjesztett elő egy olyan választási rendszert és egy olyan alkotmánytervezetet, hogy a két nemzeti tanács és a szövetségi parlament bizonyos helyzetekre közös delegátusi csoportot hozzanak létre, a legválságosabb kérdések kezelésére. Én ezt kifejtettem a VPN-ben, de Jano Budaj kapásból elvetette (...) A javaslat lényege az volt, hogy ez a három intézmény addig vétózhatta volna egymást, amíg egyezségre nem jutnak. Ha kell, fél évig, ha kell, két évig. Ezt a VPN nagyon-nagyon visszalőtte, mikor beszámoltam erről, és nem is volt értelme annak, hogy az FMK-ban erről tárgyaljunk, mert nekünk nagyon gyenge pozíciónk volt az ilyen jellegű kérdésekben. És akkor minden gyors volt. Ott dőlt el, hogy kétéves választási időszak lesz és arányos képviselet. Jičínský győzte meg Havelt, én elleneztem, Petr Pithart visszaemlékezései szerint is.