Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)

Szigeti László

Havelnek, az új köztársasági elnöknek. Félelmetes látvány volt, nem tudták, mi lesz velük. Aztán mentünk a folyosón és bementünk Husáknak a dolgozószo­bájába. Ott már kevesen voltunk, emlékszem Havel odaugrott a kisablakhoz, volt ilyen kis ablak a szobán, ez az amerikai nagykövetségre nézett, és azt mondta Husákra célozva: szegény ember, ezt kellett látnia nap mint nap. Ez volt az egyik. A másik, amit nagyon megjegyeztem, hogy Husák íróasztala tök üres volt, kivéve, azt hiszem, volt rajta egy írógép és ilyen ronda zöld filc volt az írógép alatt és az asztal sarkán egy hegesztett fekete rózsa. A gyetvai gép­gyárnak az ajándéka. Mondtam Václavnak, na látod, ez ennek a diktatúrának a szimbóluma, ez a vasrózsa. És ezt soha nem fogom elfelejteni, ezt az abla­kot, olyan ironikusan megjegyezte, sajnálattal, hogy szegény Husák, milyen ki­látása volt. Borzalmasan volt berendezve az irodája. Utána repültünk haza. És még egy aspektus, amit megjegyeztem, hogy én ott az Ulászló terem előcsar­nokában találkoztam, Szabó Rezsővel. El nem tudtam volna képzelni, hogy ke­rült oda. Ki hívta meg? Nem tudtam elképzelni, kinek a képviseletében van ott. Aztán rájöttem, hogy valószínűleg a Csemadok átalakult és visszakerült a Cse­­madokba, ez nekem beugrott, de én ezeket nem nagyon figyeltem. Tehát Sza­bó Rezső ott mondta nekem először, hogy ha alkotmánybíróság lesz Szlováki­ában, akkor arra kér, járjak el, hogy ő alkotmánybíró legyen. És én bevallom, számomra érthetetlen volt a kérése. Én nagyon tisztelem és szeretem Rezső bácsit, aki azzal jön a köztársasági elnökválasztás napján, hogy ő alkotmány­­bíró akar lenni. S valami olyasmit mondtam, hogy erre biztos nem lesz hatás­köröm és megvan ennek a maga módozata. Ő azzal a kedves mosolyával tudo­másul vette ezt, s valami olyasmit mondott, hogy azért ezekben a dolgokban nem sok minden fog változni.- A következő hónapokban, amikor közeledik az első szabad választás, amikor beindul a rendszerváltás, te valószínűleg sok fontos tárgyaláson vettél részt Havelnél vagy máshol. Ezekből mit tartasz nagyon fontosnak, amiről érdemes lenne beszélni?- Mind fontos. A sok történet összefonódik mint egy copf. Nagyon sok szál fut összefonódva. Januárban három ilyen fontos történet volt számomra. Az egyik Duray kiválása és az Együttélés startja a Csemadok szenei kétnapos összejöve­telén. Ez teljesen világossá tette azt, hogy a Független Magyar Kezdeményezés­nek, ha nem is a legitimitása, de a státusza gyengül. Legitimnek legitim volt. A státusza viszont gyengült, mert beindultak más szerveződések, először az Együttélésé, majd az MKDM-é. Én emlékszem arra, hogy az FMK-ban lévő hívő gyerekeket biztatni kezdtük, hogy csinálják meg a keresztény magyarok pártját. Én két embert hoztam össze, Čarnogurskýt és Janics Kálmánt, hogy próbáljanak megegyezni. Akár úgy, ahogy a VPN és a Független Magyar Kezdeményezés megegyezett, hogy együtt induljanak. Nem jött ki a lépés.- Nem lehet, hogy ti úgy képzeltétek el az FMK-ban, hogy egy olyan szituáció alakul majd ki, hogy lesz három nagy politikai irányzat, a liberális erő, a kon­zervatív meg egy szoedem és a mind a háromnak lesz egy úgymond magyar tagozata és akkor bárki van hatalmon, a magyarok mindig a tűz közelében vannak? 663 SZIGET! LASZLO

Next

/
Oldalképek
Tartalom