Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Szabó Rezső
második volt a társulási szabadság, ezen belül a pártok alapításának a lehetősége. Ez az alkotmány 6. cikkelyére támaszkodva kerülhetett a parlament elé. Abban az időben egyeseket a képviselők közül felkértek, hogy mondjanak le a képviselői mandátumukról, másokat megijesztettek, hogy mondjanak le. És az így megüresedett helyekre kerültek megint csak a törvény értelmében azok az emberek, akiket vagy a Nyilvánosság az Erőszak Ellen, vagy pedig Prágában a Polgári Fórum javasolt képviselőnek. Ez elengedhetetlenül szükséges volt, csak így lehetett ez a forradalom, ahogy akkor mondtuk, bársonyos, hogy törvényesen, bár, mondjuk egy kis erőszakkal került erre sor. Azt hiszem, erről már beszéltünk is, hogy ennek a természetes következménye lett azután, hogy Szlovákiában a Nyilvánosság az Erőszak Ellen a két és fél éves választási időszak után nagyon-nagyon kevés szavazatot kapott. De ebben az időben, mondom, ha bársonyossá akarták tenni a forradalmat, csak törvényes úton lehetett, a törvényes úthoz pedig szükség volt egy bizonyos erőszakra is. Erre a témára még majd visszatérünk egy más kérdés kapcsán. A következő a sorrendben a Csemadok Központi Bizottsága elnökségének a levele a miniszterelnökhöz. A szlovák miniszterelnökhöz. Ez a levél íródott, illetve jóváhagyta az elnökség 1989. december 27-én. Miért írtuk ezt a levelet? December 27-re már több nyilatkozat megjelent, megalakult a csehszlovák kormány, megjelent a kormánynyilatkozat. Duray Miklós, bár abba a kormányba meg volt híva beszélgetésre, illetve majdnem úgy, hogy kormánytag lesz, nem került be a kormányba. És több ilyen nyugtalanító hír is volt a nemzetiségi kérdéssel kapcsolatban, amely arra késztetett bennünket, hogy levelet kell írnunk.- Miért érezték azt, hogy nyugtalanító? Attól féltek esetleg, hogy mondjuk, elindul egy szlovák nacionalista hullám, és teljesen háttérbe szorítja a magyarokat? Tehát, hogy nem sikerül ugyanolyan jogokat a változás után elérniük a magyarok számára, mint amit pont a változásnak köszönhetően elérnek a szlovákok számára?- Nem ez volt az indítóok. Bár láttuk, hogy kezdődnek bizonyos szélsőséges, 68- hoz hasonló, magyarellenes megnyilvánulások. De itt mi kimondottan a kormányprogramban, a kormányprogramból indultunk ki. Akkor úgy éreztük, hogy a kormányprogram nem nyújt biztosítékot azoknak a jogoknak a gyakorlati valóra váltására, amelyek már 1968-ban a 144-es számú alkotmánytörvénybe bekerültek. Erről szól elsősorban a levél. így hangzik: „Tisztelt Miniszterelnök Úr! Figyelemmel olvastuk az új szövetségi kormány programnyilatkozatát, amely jelentős lépés a demokratikus jogállam létrehozására, az emberi jogok biztosítása, és a hatékony gazdaság kiépítése irányába. Tehát ezt pozitívan vesszük. Támogatjuk a szövetségi kormány fenti célok elérését szolgáló intézkedéseit, és ennek támogatására szólítjuk fel szövetségünk tagságát is. Tekintettel arra, hogy a programnyilatkozat vitája kapcsán tagságunk körében felmerültek kérdések, javaslatok, észrevételek, ezek lényegét kötelességünknek tartjuk ezúton Önhöz továbbítani. Javasoljuk a szövetségi kormánynak: 1. Kezdeményezze egy szakemberekből álló csehszlovák-magyar vegyes bizottság létrehozását a csehszlovákiai magyarok és a magyarországi szlovákok II. világháborút közvetlenül követő történelmének (1945-1949) tudományos vizsgálatára. 2. Javasoljuk a vizsgálat eredményét ismeretterjesztő formában, azonos szöveggel és azonos időben te-631 SZABÓ REZSŐ
