Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)

Szabó Rezső

hogy egészséges mag, s mindazoknak, akik így léptek fel, úgyis majd menni kell, ha visszaáll a régi rend. Tehát ők úgy voltak vele, hogy nincs vesztenivalójuk.- Tehát ez a játszma még mindig kétesélyes volt.- Nagyon is kétesélyes volt. Nagyon-nagyon kétesélyes volt. A kétesélyességre egy érdekes momentumot. Én később a kormány épületébe kerültem tanács­adóként. Čič-csel, a későbbi miniszterelnökkel, az átmeneti időszak miniszterel­nökével Kolodejből ismertük egymást az alkotmány kapcsán, amit felelevenítet­tünk. Čič titkárságának, a kormányelnökség titkárságának vezetője Králik Gyuri volt, egy jogász, kassai származású, magyarul, németül jól beszélő, egy ilyen bo­hém lelkületű ember. Külügyi szolgálatba ment, nagykövet volt stb. 68-ban őt is menesztették, s jól ismertük egymást. A Lúönicának az egyik megalapítója volt Košťa Lacival együtt. Jóban voltunk. Hát ő volt a kormányhivatal főnöke. Néhány­szor, nem tudom hányszor, megtörtént, hogy hármasban ebédeltünk, Čič, Krá­lik Gyuri és én. A szakácsnő magyarul perfekt beszélt, és nagyon aranyos asz­­szony volt. Hát itt olyan beszélgetések voltak, hogy nem az ország meg ez, meg az, hanem a pillanatnyi helyzetről. S a Králik Gyuri mondta Čičnek, hogy add vissza a párttagkönyvedet. Ne tartsd már tovább. December 12-én alakult meg az új kormány, hát ez január második felében, február elején győzködte őt, meg én is a Gyuri mellé állva mondtam, hogy bizony itt az ideje. A felelet az volt, hogy hát ti tudjátok legjobban, meg én is, hogy a párt mindenkinek mindent megbo­csát. De a tagjainak, hogy hátba támadták, soha. Nem lehet tudni. Még akkor is kétesélyesnek ítélte meg ő a helyzetet. És ő informált ember kellett, hogy le­gyen, mert kormányelnök. Tehát még január vége vagy február eleje ez, ekkor is még sokan kétesélyesnek látták. Nemcsak Hrivnák decemberben, hanem janu­ár vége, február elején még Čič is. Úgyhogy ez a kétesélyesség ez sokáig fenn­állt. Megint előrefutottunk az időben, úgyhogy térjünk csak vissza oda, hogy be­fejeződött a központi bizottság ülése. Két jelölt volt a kormány magyar tagjaira, amiben azonnal kellett dönteni a központi bizottságnak, Merva Lóránt és Varga Sándor. Mi Varga Sándort támogattuk.- Miniszterelnök-helyettesi tisztségre.- A miniszterelnök-helyettesi tisztségre. Abszolút többséget kapott Varga Sán­dor, amit jelentettünk is. Jóváhagytuk a határozatot, a programot, az új elnöksé­get, társelnöki funkciót, ami azt jelentette, hogy én is elnök vagyok, és ketten kell, hogy megbeszéljük a dolgokat. Illetve tiszteletbeli elnök a Dobos Laci, te­hát egy átmeneti időre kvázi egy ilyen triumvirátus került a Csemadok élére, és Neszméri Sándor mint új főtitkár. Lukács Tibort, az ottani védekezése, meg az előterjesztett programjavaslatok stb. alapján leváltotta a központi bizottság, és Neszméri Sándort választották meg. Dobos Laci elmondta, hogy össze akarja hívni a „harminchármakból", aki könnyen és gyorsan elérhető, meg az FMK- sokat egy közös megbeszélésre. Méghozzá azt képzeli, hogy így megegyezhe­tünk valami közös ügyben, és meg kellene alakítani a Csehszlovákiai Magyarok Fórumát. És hogy ő 24-re stb. telefonon a titkársággal ezt összehozatja, a nagy­terem, ott találkozunk. Hát így is lett, hogy összehívták. No most pontosan a névsort, valószínűleg a Laciéknál meglesz, nem tudom a pontos névsort, de so-621 SZABÓ REZSŐ

Next

/
Oldalképek
Tartalom