Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Bugár Béla
61 szétpattant. Aki a legtöbbet adta, ilyen gyerekmeséket, az anyám volt. A nagymama nem annyira már, az igaz, hogy együtt laktunk, de ők már hamar elmentek aludni esténként, és nekünk volt egy úgynevezett mindennapi, hogy mondjam, ugye nem volt fürdőszobánk, és akkor a konyhában, az volt legjobban kifűtve, jó nagy lavór, és akkor megmostak bennünket. Bennünket az anyám szokott megmosni, mindig mondogatta, hogy kiállnak a bordáid. Ez este volt, még mielőtt lefeküdtünk volna. Amikor mentünk lefeküdni, a kisebbeknek mesélt a mókuskáról, én is szerettem valamikor. Fejből persze. Én nem emlékszem rá, hogy nekem lett volna mesekönyvem. Azt tudom, hogy volt egy kis plüss macim, ami még most is megvan, valamelyik keresztfiam vitte el. Helyes kis maci, amit az apám hozott, amikor katona volt, de mesekönyvre én nem emlékszem. Szóval ilyen leporellóra nem emlékszem. Mikor már az ember tudott olvasni, akkor már voltak a Grimm-mesék, amelyekben kevés rajz volt, de azt már én olvastam, És tudom, hogy most az én lányomnak vannak ezek a képecskék, abból, amit hall, amit a feleségem elmond neki, azt magának meséli. Leporellók, ahol képek vannak és felirat, olyan nem volt, nekünk nem volt.- Az iskola?- Hát tudnék negatívumot is, pozitívumot is mondani. A pozitívum az korábban jött. Azt szoktam mondani, hogy nekem szerencsém volt a osztályfőnökökkel, a tanárokkal is. Nekem az osztályfőnököm a Húsvéth Lajos tanító bácsi volt. Ő az Az MKDM galántai közgyűlése 1991 áprilisában (Fotó: Fórum Intézet archívuma)
