Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)

Szabó Rezső

618 san értenek szlovákul, nekem könnyebb. Értek mindent magyarul, ha akarnak, önök beszélhetnek, mondhatják a magukét magyarul, de én inkább szlovákul válaszolnék rá." Elmondtuk neki, hogy miről van szó, természetes, igen. Van ott ugyan egy magyar alelnökünk. Akkor alelnök volt, parlament alelnöke volt Nagy Kázmér, aki miniszter korában a pártközpontban a Csemadok ülésein nyilatkozott. Megértem, hogy változásra van szükség, készítsék elő a javaslatot, a tervet, és lesz plénumülésünk, jövő hétre ezt terjesszék elő. Tíz nap múlva ezt terjesszék elő. Ez volt a fogadás eredménye, és mentünk. Erre a momentumra majd visszatérek, de most pillanatnyilag, az alelnöki funkcióra vonatkozólag folytatnám, hogy a központi bizottság ülésén, megvan az anyag, úgyhogy nem fogom elmondani az egészet. De még érdekességnek talán azt, hogy Takács Bandi kérte, hogy mondjon le az egész elnökség, és válasszon új elnökséget. Az elnökség lemondott, új elnökséget választottak. Közben Lukács Tibor elmondta a maga beszédét, hogy a Csemadok vezetői, ugyanúgy, mint a „harminchármak”, különböző dokumentumokkal fordultak a pártközponthoz. Takács András vádló szavaival kapcsolatban kifejtette, hogy nem érzi, hogy ő terrorizálta volna a munkatársait, szóval ilyen beszédet tartott. Ezután Sidó Zoltán méltatta a vezető titkár munkáját, kijelentette, hogy becsületsértés nem történt, sőt, indokolta az elnökség álláspontját, és így tovább, és így tovább. Majd pedig megtárgyalásra ke-