Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)

Sidó Zoltán

- És idegesítők a hatalom számára. 599- És riasztóak a szlovákiai magyarság számára, mert azt mutatták meg, hogyan akarja a hatalom leépíteni a szlovákiai magyarságot gazdaságilag, kulturálisan, iskoláit, tehát az oktatásügyét, a művelődésügyét.- No most, a hatalom megriadt, mert emlékszem egy ilyen körlevélre - és itt figyelmeztették az iskolák vezetőit, hogy aki ilyen levelet kap vagy az iskolában bárki más, akkor azt azonnal be kell szolgáltatni a Kommunista Párt Ideológiai Osztályára, akadt olyan személy, aki elvitte a levelet, biztos. Bizonyítani nem tudom, de akadt. Ľudovít Pezlár, Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának ideológiai titkára különböző összejöveteleken szinte fejből idézte, hogy mivel mételyezik a lakosságot, és milyen felforgató tevékenységet fejtenek ki.

Ő ugyan meg is nevezte Duray Miklóst, más nevet nem mondott, és ez egy jó alkalom volt arra is, hogy egyúttal fölhívja a figyelmet a Csemadokra s fölhívja a figyelmet a magyar társadalmi mozgolódásra is, és egyfajta negatív előjelű hangulatot sugalmazott. (...)- Lassan eljutunk 1989-ig.- Előtte azonban én mondanék valamit 88-ról.- Igen. Ezt akartam éppen kérdezni, hogy a 89-es eseményeket megelőző egykét évben mi mindent éltél át és mit éltél meg képviselőként, Csemadok-elnökként, magánemberként?- 88-ban meglátogatott Czine Mihály és megkérdezte, részt vennék-e a Magyarok Világszövetsége munkájában? S mondtam, hogy a Magyarok Világszövetsége, hajói ismerem az alapszabályt, a statútumot, akkor a nyugati magyarsággal tartja a kapcsolatot. Én szívesen részt vennék ebben, de nem hivatalosan. Én azt nem jelentem be sehol. Ha így engem elfogadnak, én megtalálom a módját, hogy eljussak, anélkül, hogy jelenteném itt-ott, hogy nem leszek Csehszlovákiában. Ezt az utat úgy tettem meg - és nem egyszer -, hogy Boros Jenő, a Magyar Népköztársaság pozsonyi főkonzulátusának konzulja beült az autóba, én mellé, megérkeztünk a határra, és kiszólt az ablakon: „Nem kérünk pecsétet.” Őt ismerték. Ha konzul a sofőr, mekkora nagykutya ülhet mellette". Átvitt, kitett Győrben. Egy nap múlva, két nap múlva, amikor megbeszéltük, pontos időben megjelent ott autóval és hazahozott. Ismét nem kérünk pecsétet. Tehát az útlevelet se kellett elővenni.- Ennek a jelentősége az volt, hogy...- Nem evidáltak, hogy elhagyom az országot és külföldön vagyok. No most 88- ban a Magyarok Világszövetsége vezetőségének a tagja lettem. Ebben az időben Bognár akadémikus volt a szövetség elnöke, Komlós Attila volt a főtitkára és hát Czine Mihály régi ismerősöm. Egy-két nagyon érdekes emberrel ismerkedtem meg. A környező államokból senki nem volt még akkor ott. Csehszlovákiából is egyedül voltam. Ott volt Juhász akadémikus, a Magyarságkutató Inté-SIDÓ ZOLTÁN