Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)

Sidó Zoltán

SIDÓ ZOLTÁN 594 litikai légkörben dolgoztatok? Mennyire nehezedett rátok a politika? A közvetlen utasítások a párttól, ezek nyilván jöttek a Nemzeti Fronttól.-A Nemzeti Frontból nem. A Csemadokot kizárták a Nemzeti Frontból.- És nem vették vissza?- Dehogynem, majd 87. január 1-én.- Tehát ebben az időszakban, 81-ben, 82-ben még nem volt a Csemadok a Nemzeti Frontban?- Nem, sőt.- És a politika mennyire telepedett rátok?- A minisztériumban, a minisztérium egyik főosztályán egy külön személy - Kli­­mits Lajosról van szó - foglalkozott a Csemadok ügyeivel. És talán Klimits La­jos túlbuzgóságának köszönhetően ez a nyomás nem érvényesült. Ugyanis ő azt szerette volna, ha az országos elnökség, illetve az országos választmány ülése­inek az anyagát vele konzultáltam volna és csak azután küldtük volna ki a veze­tőségi tagoknak. Én ezt elmondtam Váleknak. Persze, ezt valahogy meg kellett ideologizálni is. Hát ez a következő volt. Klimits Lajos mint a minisztérium elő­adója a szamárlétrán alacsonyabb fokon állt, mint az elnökség egy-két tagja, hi­szen abban az időben Krocsányi Dezső, a szlovák kormány munkaügyi és nép­jóléti minisztere elnökségi tag volt, Fábry István, a szlovák parlament alelnöke elnökségi tag volt, Rácz Olivér, nyugalmazott miniszterhelyettes. Hát ez azért egy más kategória, mint a minisztérium előadója. Úgyhogy ezt a túlbuzgóságát azután a miniszter leállította. A Kommunista Párt Központi Bizottságának appa­rátusában szintén egy személy kapott konkrét megbízatást a Csemadokkal va­ló törődéssel kapcsolatban, Halgaš Karolina. Halgaš Karolina azelőtt a pozso­nyi Rádió Magyar Adásában dolgozott. (...) Úgy el-elmondta, hogy hát mi lenne az elképzelés, és ha ellenvetésem volt, logikusan, ő azt mondta, hogy igen, igen, de, de hát nincs de, nem. Ez így nem érvényesült. Ezen kívül - ez nem po­litikai nyomás, hanem más -, hát az egy érdekes eset volt. Már vagy egy hónap­ja ott dolgoztam a Csemadokban és akkor kopognak az ajtón, belép egy férfi. Jó napot! Jó napot! Foglaljon helyet. S mondom, melyik alapszervezetünkből van? Alapszervezetből? Hát mindegy. Őrnagyi rangban az elhárítás tisztje, meg­mondom a nevét is: Danáš Štefan. S ő azon majdhogy nem föl nem háborodott, hogy én nem tudom, hogy ő ki. És mondom, mit akar?- Magyarul beszélt?- Magyarul. S mondom, mi a gond? Mert azt nem mondta, hogy ő a belügymi­nisztériumból van. Külön nem mondta, hogy az elhárítás tisztje. S erre azt mond­ja, hogy semmi gond nincs, de hogy az ő munkakörébe tartozik, hogy úgy havon­ta, negyedévenként, hogy teszi tiszteletét az Új Szó ban, a Madách Kiadóban, a Rádióban, az Ifjú Szivekben. Fölsorolta a magyar intézményeket, illetve azoknak

Next

/
Oldalképek
Tartalom